Czotter József tipikusan alanyi verselő, hatalmas lírai egóval van jelen a világban és a költészetben. Ez a jelenlét mindenekelőtt érzelmi töltésű, túláradó szenvedéllyel szól a verseiben, például: „Forró vágyam lángja éget, / tüzes vágyad űzve téged. / Lobogj, olvad érzékérced, / szívverésem lángja fényed” (Ragyogj, azálea). A kitárulkozó szenvedély, az érzéseit a világba kiáltó lírai én megszólaltatója, aki rímes formák keretei között vallja meg túlcsorduló érzelmeit. Ám a formákhoz való igazodás kényszere, illetve a túláradó érzelem ellentmondása olykor a versmondattan kárára van, a képek tisztaságára és pontosságára zavaróan hat. Írjon bár kulturális élményeiről, magányérzetéről, szerelmi mámoráról, testi bajairól, sorsának alakulásáról, emlékeiről – mindig lobogó szenvedéllyel teszi, miközben képzavarokba téved: „A világűr elpattant sínjein / rakéta búbos kemencéink / más csillag-bolygókra száguldanak / Földön dagasztott kenyereinkkel” (Pusztulásunk tényei és apám). Közügyi témájú verseit a szókimondás jellemzi, kendőzetlenül mondja el véleményét a kozmopolitákról (Illúzió), a kereskedelemről (Olvastad?), vagy éppen az űrkutatásról (Már). Alanyi költő mivoltában egész ciklust szentel Én címmel a világ legkülönbözőbb dolgairól alkotott véleményének. A kétsoros, aforisztikus megfogalmazású, csattanósnak szánt versikékben szó esik a fölnőtté válásról, a csalódásról vagy éppen a nem régiben átadott 4-es metróról. Ezekben is meg-megbicsaklik a tolla: „Körülöttem zsong az élet, / s nincs oly ott, melyet kinézek” (A kort jellemző révület). Különálló ciklusokat szentel továbbá hazafias, politikai, társadalmi tárgyú és érzelmes-szerelmes verseinek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"