Az abszurdba hajló színmű helyszíne: a fogaskerekeket gyártó üzem, ideje: a rendszerváltozás kora, amikor már megrendült az állampárt hatalma, de üres lelkű és amorális képviselői még a helyükön ülnek, pontosabban, a politikai életből kezdenek átszivárogni a gazdasági szférába. Az ország eladósítva, az üzemek a csőd szélén, burjánzik a „maszekolás”, föllazul a munkafegyelem, senki nem az elvégzendő feladatokkal törődik, csak a helyezkedéssel van elfoglalva, milyen pozíciót vívhat ki magának az új helyzetben. Virágzik a korrupció, folyik a mohó vagyonszerzés, s közben a gyárakat értékük töredékéért veszik meg azok, akiknek ez módjában áll. Egy ilyen szétesett, épp csak vegetáló üzemben játszódik a színmű, amely leginkább a középkori haláltánc műfajára emlékeztet, semmint szociológiai vagy történelmi szempontból hiteles korábrázolásra. Frédi először rácsodálkozik kollégái nemtörődömségére, Margó testi bájaival igyekszik pozícionálni magát az új helyzetben, Főnök csak sodródik az eseményekkel, miközben kiderül, hogy a gyártott fogaskerekekről épp csak a fogak hiányoznak. Az egész üzem leginkább a bolondok házára hasonlít. A szerző afféle látleletet kíván adni a rendszerváltozás korai szakaszának spontán privatizációjáról, meg arról, hogy a diktatúra idején kiüresedett lelkek miképp találják föl magukat vagy éppen vesznek el a kapitalizmus szabad viszonyai között. Ezt a témát és ezt a kort a téboly, a céltalanság, a nihil vagy éppenséggel a nagyon is céltudatos aljasság közegében mutatja föl a szerző, miközben szereplőit a klasszikus drámák veretes nyelvén beszélteti. A Fogatlan fogaskerék bizonyos szempontból emlékeztet az abszurd drámákra is, ahol a gondolattalan szereplők hosszan elbeszélnek egymás mellett. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"