Báthori Csaba (1956) sok műfajú alkotó, ír verset, prózát, esszét, ezen felül elismert műfordító, Rilke tolmácsolójaként mondják a „magyar Rilkének”, hiszen az osztrák impresszionista költő „toronybeszédét” képes összekapcsolni Közép-Európa nyelvben is kifejeződő „földszintes” világával. Az bizonyos, hogy poeta doctus, akinek lírai hőse metafizikai kalandozások alanya, aki belülről ismeri a magyar és a világlírát, aki maga is a Nyugat és az Újhold hagyományának továbbépítője. Az ő szerteágazó munkásságát elemzi Halmai Tamás, aki nem monográfiát alkotott, hanem több műfajú kritikai szempontú tanulmánykötetet, amelyben a „ráhangoló” kisesszé és egy hosszabb interjú után az eddigi Báthori-művet bemutató kritikák, könyvismertetések, elemzések sorakoznak. Az interjú („Isten legyen az asztalunknál”) Báthori Csaba egész eddigi pályáját befogja; az író beszél a műfordítás nehézségeiről; arról, miért fogadja be nehezen a nagyvilág a magyar irodalmi alkotásokat. Báthori Csaba meglátása szerint a magyar lírát egyfajta gondolati csökevényesség, illetve „túlhímzett realizmus”, valamint a transzcendencia iránti érzéketlenség jellemzi. A magyar lírában ilyen tekintetben az egyetlen üdítő kivétel József Attila gondolati merészségeket, éles észjárást és metafizikai vonzalmakat mutató lírája. Az interjút követően a kötet első fejezete (Esszék és belátások) Báthori Csaba A nyúl és a húr (2005) című esszékötetéről ad rövid ismertetést. A második részbe (Az epika ajánlata) kerültek prózai munkáinak – a 2007-ben megjelent Haluc Áron dolgozataitól a 2010-es Stílusgyakorlatokig – áttekintései. A harmadik fejezetben (Költőben lakozni) jelennek meg a verses kötetek bemutatásai, kezdve a 2006-os megjelenésű Boldog álomtól a 2016. évben kiadott Minden repülig. Mindhárom fejezet egy-egy rövid összegző dolgozattal zárul, ezekben Halmai Tamás számba veszi az adott műnem Báthorira jellemző sajátosságait. Az utolsó fejezetbe (Égtan, verstan) Báthori hét fontos versének elemzése került. A kötetet Függelék zárja, itt a Báthori-kötetek recepcióját tükröző kritikai visszhangból találhatók szemelvények (olyan szerzők tollából, mint Bárdos László, Kerék Imre, Kukorelly Endre, Legeza Ilona, Szabó T. Anna, Lackfi János, Tarján Tamás, Szarka Klára, Radnóti Sándor, Margócsy István), azután a költőt 60. születésnapján köszöntő írások részletei (e laudációk írói között van Jelenits István, Márton László, Tábor Ádám) olvashatók, illetve műveinek és műfordításainak jegyzéke zárja az összeállítást. Mind Halmai Tamás primer szövege, mind a méltatók sokaságától vett idézetek abban egységesek, hogy Báthori Csaba az ezredforduló utáni irodalmunk egyik igen figyelemre méltó alkotója, a magas kultúra egyik legigényesebb közvetítője, értelmezője és továbbvivője. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent műfaji beosztású életmű-elemzés és mozaikos pályakép, valamint a kritikai körkép csakugyan kerek képet ad a költő, író „háromszázhatvan fokos” kiterjedésű munkásságáról, ilyenként nagyobb irodalomtudományi gyűjteményekben van a helye. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"