Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971) költőként, műfordítóként és irodalomszervezőként a nemzetközi műveltségi térnek is szorgalmas és elismert szereplője. Poétikai kultúrájában a metafizikai hagyományok kérdéseit gondolja újra, kötetről kötetre. Ama belátás jegyében, melyet egy verssora így sűrít titokká: „Textúrája csak a sebzettségnek van” (Horzsolások). Halmai Tamás esszékönyve előbb áttekintést ad a költői pályáról, majd versolvasatokon keresztül világítja meg e líra főbb jellemzőit. A kiadványt rendhagyó beszélgetés zárja. Részletek a kötetből: „Halmosi Sándor költészete a kezdetektől egy kísérletező formanyelv esztétikai ethoszát állította a mitikus-spirituális létigazságok keresésének szolgálatába. Ez a missziós eltökéltség 2020–2022 közt megjelent három kötetében rendkívül kiérlelt és letisztult verskultúrát eredményezett, a szerzői szándék által »apokrif trilógiaként« jegyzett munkák akárha a hamvasi világkritika belátásait fordítanák le egy hiányzó Pilinszky-pályaszakasz nyelvére. Keresztény – de Kelet felől is inspirált – motivika hálózza be, és misztikus – de a tényszerűségekkel is számot vető – látásmód élteti e szövegvilágokat. […] Mint Borbély Szilárd pszeudobarokk poétikája vagy Takács Zsuzsa allegorizáló versnarratívái, Halmosi Sándor művészete is testről és lélekről tud a legtöbbet. (Enyedi Ildikó szép filmjének címe e helyt új érvényét találja, amennyiben a katharok – és a Katharok – dualitáselvű teológiájához társítjuk.) Test és lélek Halmosi versvilágában külön-külön is fájdalmaknak kitett létezők, de egymáshoz való viszonyukat sem édenkerti harmónia jellemzi: »A testek között elbeszélési módok. / A túlzsúfolt térben szügyig közönyben / a lélek.« (Test van alul); »Jeltelen sírok vagyunk, / jelölt testekben.« (Érintés híján); »A léleknek, mint tudjuk, textúrája van. / A testnek, szegénynek, csak ez az egy lelke.« (Nincs itt semmi látnivaló); »A lélek soványságáról beszélek.« (A lélek soványságáról). […] Egy közelmúltbeli interjúban (Werner Nikolett: »Ez egy csodálatos utazás, amire érdemes benevezni«, https://www.kortarsonline.hu/aktual/zavada-peter.html, 2022. 05. 26.) Závada Péter a klasszikus, a populáris és az avantgárd művészeti törekvések és kulturális övezetek természetes egyidejűségéről beszélt igen rokonszenvesen és meggyőzően. E három jeltani valóság közül Halmosi lírája egyértelműen a tradíciók értékvilágához kapcsolódik – kereső-kísérletező korszerűséggel. A népszerű vagy kommersz kultúra szemléleti-alaktani elemeivel csak annyiban érintkezik, amennyiben a létet feledő eszméleti hanyatlás civilizációs tüneteit veszi számba, s a megváltott világban megváltatlan módon élő ember sorskérdéseit fogja-forgatja nagyobb fények terébe. (»Az Aranykorban élünk, / de nem veszünk róla tudomást« – fogalmazott a Napszálkákban a Mítosz és valóság című vers.) »Mert az igazon győz a rossz / a rosszon győz a rosszabb / mivégre mégis ellene / mondani a gonosznak« – kérdezi Albigens című versében Székely Magda. »Mikor a jóra semmi jel / jel nélkül is indulni kell / az egyre sürgetőbb sötétben« – feleli válasz helyett. A Halmosi-líra akárha ehhez az imperatívuszhoz igazodnék egész figyelmi rendjével, teljes poétikai tudásával, minden szellemi készültségével.”