A hosszú évtizedekig emigrációban élő író életműve nemcsak terjedelmes, de műfaji, stiláris, prózapoétikai szempontból is igen változatos. Ez utóbbira tanulság az életműsorozat e kötete, amely két korai, még Nyugaton megjelent könyve anyagát tartalmazza. A Nemezió González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz című, tizenegy novellát közlő könyve a párizsi Magyar Műhely kiadásában, 1970-ben látott napvilágot. Ennek darabjaiban már föllelhető a hazavesztés, a kivándorlás élményanyaga, mégsem nevezhető hagyományos emigráns-prózának, inkább önironikusnak, hiszen a címben szereplő figura a szerző alteregója.