Visy Beatrix a kortárs irodalomkritikai és irodalomtudományos élet meghatározó alakjaként régóta figyelemmel kíséri Tompa Andrea formálódó életművét, melyet összefoglaló jelleggel vizsgál jelen monográfiájában. A kötet az írónő öt nagyregényét vizsgálja, amelyek a személyes és kollektív emlékezet, az identitás és a történelem kérdéseit járják körül. Értő és érzékeny elemzéseket olvashatunk a Hóhér háza (202507235), Fejtől s lábtól: kettő orvos Erdélyben (202207184), az Omerta: hallgatások könyve (202410275), a Haza (202418155) és a Sokszor nem halunk meg (202413318) eddig kevésbé ismert részleteiről, valamint a regényekre általában jellemző poétikai, tartalmi és motivikai jellemzőkről. A szerző nem csupán egyenként elemzi a műveket, hanem azokat összekapcsoló motívumokra és témákra is figyelmet fordít, az „átjárásokat” feltérképezésére helyezi a fókuszt. Elemzéseiben, a regények által felkínált olvasatok követve kiemelt szerepet kap az otthon és idegenség tapasztalata, valamint a különböző kulturális és nyelvi terek közötti átjárhatóság. A monográfia bemutatja, miként jelennek meg a történelmi traumák és azok egyéni sorsokra gyakorolt hatásai Tompa regényeiben. Az alapos és éppen emiatt hiánypótlónak tekinthető kötet hét fejezeten vezeti végig olvasóit, melyek közül az első a kotextusokat és a recepció eddigi alakulástörténetét tárja fel. Visy Beatrix érzékenyen tárja fel a szereplők identitáskeresésének és önértelmezésének folyamatait.