Az online dezinformáció problémája immár jól ismert és számos tudományterület által tárgyalt kérdés. Az internet és különösen a közösségi média széles körben lehetőséget biztosít a valótlan információk terjedésé re. Azonban a tények szabad meghatározásának szándéka nem új keletű, ahogyan a valótlan tényállítások médiabeli megjelenése sem az. A közösségi média korában ezek mennyisége és terjedési sebessége jelent csak újdonságot, de ezek miatt a hamis hírekkel szembeni hatékony jogi fellépés szinte a lehetetlenséggel határos. A szándékos dezinformáció lehetőségének biztosítása azonban nem a közösségimédia-platformok diszfunkcionális működésére vezethető vissza, ami megfelelő beavatkozással kezelhető, hanem azok lényegéből fakadó, szinte elkerülhetetlen következmény. Attól is tarthatunk, hogy a neheze még csak ezután jön. A deepfake technológia alkalmazása már most is lehetetlenné teszi az átlagember számára a hamisított videók felismerését. A jogi, szabályozói fellépés igénye tehát természetszerű. Ugyanakkor a jogalkotóknak, kormányzatoknak, politikai döntéshozóknak a szólásszabadság alkotmányos védelmére is ügyelniük kell. Ezekből az alapvetően ellentétes irányú érdekekből pedig egy nehezen feloldható feszültség keletkezik. Jelen kötet a dezinformációval szembeni európai jogi fellépés átfogó bemutatására törekszik (kitérve a kontinensen kívüli államok szabályozására is), egy pillanatfelvétel rögzítésére a jogi szabályozás és a nyilvánosságban felbukkanó valótlanságok jelenleg lezárhatatlannak tűnő küzdelmében.