Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
A második világháború apokaliptikus pusztítása az európai civilizáció életében olyan töréspontot jelentett, amelyet még a mai napig sem tudott a maga teljességében felfogni és megérteni a nyugati világ, s benne a kultúrával és bölcselettel foglalkozó kevesek. A jelen kötet szerzője mégis arra vállalkozott, hogy a „nulladik órában”, a háború utáni első másodikpercben, amikor még az emberek füle a bombák robbanásától csengett, amikor még nem lehetett élesen elkülöníteni egymástól a béke nyugalmát és a mindennapossá vált háború őrületét, Marie Luise Kaschnitz ebben a szörnyű, mégis ihletett pillanatban vetette papírra gondolatait és benyomásait, amelyek egyrészt számot vetnek mindazzal, ami elveszett, kendőzetlenül tárják fel az ember démoni oldalát, de egy – szinte érthetetlenül naiv – gesztussal mégis a humanizmus fénye felé fordul. Mer és akar bízni az építő emberben, abban, hogy az emberben van egy olyan mély metafizikai jóság, ami végső soron felül tud minden pusztításon emelkedni.
Kaschnitz, Marie Luise (1901-1974)

Emberek és dolgok 1945-ben

Borító ár
1 990 Ft
Aktuális online ár
1 592 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Kaschnitz, Marie Luise (1901-1974)
ISBN
9789636460563
Egyéb szerzőség
Fülöp József (1979-) (szerk., utószó)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
78, [3] o.
Kiadó
KRE
Cikkszám
3001084912
Sorozatcím
Károli könyvek. Műfordítás, forrás ; 2063-787X

Darabszám
Teljes leírás
A második világháború apokaliptikus pusztítása az európai civilizáció életében olyan töréspontot jelentett, amelyet még a mai napig sem tudott a maga teljességében felfogni és megérteni a nyugati világ, s benne a kultúrával és bölcselettel foglalkozó kevesek. A jelen kötet szerzője mégis arra vállalkozott, hogy a „nulladik órában”, a háború utáni első másodikpercben, amikor még az emberek füle a bombák robbanásától csengett, amikor még nem lehetett élesen elkülöníteni egymástól a béke nyugalmát és a mindennapossá vált háború őrületét, Marie Luise Kaschnitz ebben a szörnyű, mégis ihletett pillanatban vetette papírra gondolatait és benyomásait, amelyek egyrészt számot vetnek mindazzal, ami elveszett, kendőzetlenül tárják fel az ember démoni oldalát, de egy – szinte érthetetlenül naiv – gesztussal mégis a humanizmus fénye felé fordul. Mer és akar bízni az építő emberben, abban, hogy az emberben van egy olyan mély metafizikai jóság, ami végső soron felül tud minden pusztításon emelkedni.