A filozófus, esztéta író az e kötetbe foglalt kereken ezer aforizma műfajára úgy tekint, mint lakonikusan megfogalmazott, ám kerek egész gondolatok foglalatára. A Csak röviden! című előszóban arról beszél, hogy az írók két okból írnak „eszmegyöngyszemeknek” mondott aforizmákat: vagy azért, hogy utolérhetetlen szellemességüktől ne fosszák meg az olvasót, vagy azért, mert a „karcos észrevételekből, fanyar szösszenetekből” kirajzolódik egy tűnődő kép, összeáll egy gondolkodói rendszer karaktere. Esetében az utóbbiról van szó. Azt is elárulja, hogy e „lakonizmusok” a maga önismeretéből és az élettapasztalataiból erednek; céljuk pedig a „nézetkocogtatás”, az észhasználó ember gondolatainak inspirálása, serkentése.