Hiánypótló történelmi monográfiájában Szécsényi András a náci koncentrációs táborok közül Bergen-Belsent vizsgálja, amely tevékenységi körét tekintve eltér a többi munka- és megsemmisítő tábortól. A nácik ugyanis nem akartak minden egyes deportált zsidót azonnal megsemmisíteni. Aki erővel jól bírta, rögtön munkára fogták, aki mögött viszont komoly anyagi értéket, valamint érdekeket láttak, azok a cseretáborba kerültek, ahol külföldön élő német állampolgárokért lehetett őket kiváltani. Bergen-Belsent Ungarnlagernek, vagyis magyar tábornak is nevezték, mivel itt elsősorban a Magyarországról deportál, a nácik számára értékes zsidó családok lettek elszállásolva. Közülük is kiemelkednek a Kasztner család, akik végül sikeresen jutottak el Svájcba. A szerző vizsgálódásai során egodokumentumokat nézett meg közelebbről: visszaemlékezések, memoárok, naplók, levelek és oral history alapú interjúk. Így a hivatalos iratok, levéltári források mellett túlélők is szóhoz jutnak, Szécsényi András alulnézetből mutatja be az eseményeket, könyvében szót kapnak az elnyomottak, mindazok akik nem voltak olyan „szerencsések”, mint az az 1600 fő, aki a Kasztner-vonattal tudta elhagyni úgy az országot, mint a haláltábor gyilkos világát.