Korábban kisbabáknak dedikálta verseskötetét (Akinek az orra pisze, 202312321) Varró Dániel, de – idomulva az azóta eltelt időhöz – továbblépett. Az Akinek a kedve dacos (legutóbb: 202104356) esetében immár az „apró lázadók” voltak a megszólítottak. Ennek (egészen pontosan az elszánt totyis fenegyerekek életérzésének) megfelelően alakultak a verscímek és -tartalmak is: a kötetet nyitó Dacoskodó, s az azt követő huszonnégy, elragadó humorral megírt, a maga hétköznapiságában varázslatos költemény. Ezek között olyanokat találunk, mint a Vadulgató, a Szeszélyeskedő, a Bömbölgető, a Barátkozó és a Parancsolgató, a Szerepjátszogató, az Utazgató, a Magyarázkodó vagy épp A dackorszak vége, amely így vall a letűnő megátalkodottságról: „Lassan kezdünk hozzászokni, / hogy a lábunkon van zokni. // Lassan belenyugszunk abba, / hogy a fülünkön van sapka. // Nem ordítunk, mint az állat / már, ha ránk adják a sálat. (...) Leigáztak sajna minket / nyakig gombolt, zsarnok ingek, / gaz, cipzáras kardigánok – / nem vagyunk már partizánok.” Tíz évvel az eredeti megjelenés után most ismét megjelenik a versválogatás, a kötet második felében azt kiegészítve az óvodásokkal szóló versciklussal, melynek címe: Akinek a jele gomba. A sort az Ovijel-sorolgató nyitja, majd olyan, az ovisok mindennapjait és életérzését bemutató további versek következnek, mint a Cipőfűzögető, a Húsvéti hiszegető, a Repetázgató, a Kiszámoló, a Bezzeggyerek, a Zöldséggyűlölgető, a Halloweenezgető, a Mesélgető, a Csendespihezőzgető vagy a Farsangoló. A kötetzáró Elköszöngető pedig az óvodából elballagó hatéves kisfiú verse, aki így búcsúzik az óvodától: „nem vagyok kis szende lélek, / innen tovább mendegélek. / Nagy vagyok már, nagy vagyok, / iskolába ballagok”. A Maros Krisztina színes rajzaival kísért verseskönyv hároméves kortól már ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"