Az összeesküvés-elméletek hívei érdekes olvasmányra lelhetnek a Duncan Shelley álnéven író magyar szerző új könyvében. Írása egyes szám első személyű elbeszélője a korábbi műveiből is ismert, az egykor a világot a háttérből irányító titkos, úgynevezett "legfelsőbb kaszt" szolgálatában álló propagandista, "hivatásos hazudozó", majd azt elsőként eláruló Julius Andan, aki életcéljának immár a kaszt leleplezését és az emberiség felvilágosítását tekinti. A mű dokumentumregényként aposztrofálja magát, azonban cselekményes történet helyett az emberi civilizáció főbb területeiről (politika, gazdaság, oktatás, egészségügy stb.) szóló, leleplező elmélkedések gyűjteménye. A világot eszerint több évezrede egy jól szervezett, ám mind ez idáig rejtetten működő kaszt irányítja, mely az emberek tekintélytiszteletére építve manipulálja a Föld lakosságát. Manipulációja az utóbbi száz évben legsötétebb korszakához érkezett: a materializmust a tudománnyal összemosó taktikája révén az élet céltalanságát és erkölcsnélküliségét hirdeti, a végső pusztulás felé hajtva ezzel az emberiséget. Shelley provokatív gondolatai igencsak megosztják olvasóit, egyesek rajonganak érte, mások – a műfajon belül is – üres, szellemtelen blöffnek minősítik. A (magát a fikció bármely fokán elhelyező) összeesküvés-irodalom legégetőbb kérdésének megválaszolása azonban ezúttal is az olvasóra vár: az összeesküvés leleplezése valóságos, vagy maga is csak az összeesküvés része?