Kovács Gábor filozófiatörténész és politikai eszmetörténész, az MTA BTK Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa, kutatásainak középpontjában a politikai filozófia, a zöld eszmetörténet, a modern kultúrkritika, valamint a magyar és nemzetközi eszmetörténet áll. Munkáiban különösen nagy hangsúlyt kap Bibó István politikai gondolkodása, a modernitás kritikája és az ökológiai szemlélet filozófiai háttere, miközben esszéiben és tanulmányaiban következetesen vizsgálja a szabadság, a közösség és a kulturális emlékezet kérdéseit. Legújabb könyvében, melynek – kellő reflexív humorral nyakonöntve – a Víziók címet adta, a modern Európa, a demokrácia és a technológiai civilizáció legfontosabb szellemi dilemmáit járja körül, miközben azt vizsgálja, milyen hosszú távú történelmi mintázatok kötik össze a látszólag távoli témákat. A kötet központi kérdése, hogy a hipermodern technológiai korszakban megőrizhető-e az ember szabadsága és autonómiája, vagy a modern civilizáció fokozatosan saját maga építette „majomketrecébe” zárja az embert. Kovács esszéi egyszerre filozófiai reflexiók, kultúrkritikai elemzések és eszmetörténeti vizsgálódások, amelyek a jelenkor politikai és technológiai kihívásait a modernitás nagy kérdéseinek összefüggésében értelmezik. S amikor a szerző a jelenről beszél – követve a nagy francia történésziskola, az Annales belátásait –, a múltat is szóra kell bírnia. Így kerül egymás mellé Németh László, Szabó Dezső és Bibó István politikai eszméje, a népi mozgalom története a jelent meghatározó technológiai és társadalmi kihívások és jelenségek elemzésével. Kovács Gábor szerint Európa és benne a magyarság olyan történelmi válaszút elé érkezett, ahol egyszerre kellene szembenézni a technológiai civilizáció gyorsulásával, a kulturális identitás felbomlásával és a demokratikus közösségek gyengülésével.