Újabb portrékötettel jelentkezik Bakonyi István. Az 1936-ban, Iszkaszentgyörgyön született nyugdíjas tanítónőről, versmondóról, Szabóné Miklós Eszterről van szó. Huszonhárom éve él Székesfehérváron, és harmadik férje halála után kezdett aktívan versmondással foglalkozni. Rendszeres szereplője a fehérvári kulturális rendezvényeknek, a Fejér megyei nyugdíjas Ki-Mit-Tudtól a Vörösmarty Társaság rendezvényein át a Széchenyi utcai templom istentiszteleteiig. Amikor 2020 márciusában a korlátozások miatt lehetetlenné vált, hogy eljusson Balatonalmádiba a gyermekeihez, akkor született meg benne a telefonos verses szolgálat ötlete. A pandémia ideje alatt százhúsz verset tanult meg, és naponta kétszer hívta fel versszerető ismerőseit, egy-egy költeményt szavalva el nekik. A szerző régóta ismeri őt, többször zsűrizte a már említett Fejér megyei nyugdíjas Ki-Mit-Tudon, és kifejezetten nagyra értékeli „szenvedélyes, hagyományosnak mondható szavalatát, érzelmileg fűtött, lendületes és sokszínű versmondását”. Túl a nyolcvanötödik életévén is aktív, a versmondáson kívül pedig lelkesen kertészkedik is. Elsőként egy vele készített interjú formájában ismerhetjük meg korai éveit, a második világháború időszakát és az azt követő újrakezdést, a tanítóképzőt, a tanítói pálya kezdetét Magyaralmáson, első férjével, Ferivel való megismerkedését, gyermekei születését és férje tragikus halálát egy repülőgép-szerencsétlenségben, 1966-ban. Szó esik további két házasságáról, a gyerekek felcseperedéséről, tanítói hitvallásáról, na és természetesen a versmondás fontosságáról. A kötet második felében ismerősök emlékezései, újságcikkek szövegei, képek és dokumentumok fakszimiléi kaptak helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"