A magyarság, a magyar nemzet története a Kárpát-medencében immáron több mit ezeregyszáz esztendős, és ezen évszázadok alatt sok minden történt, sok minden változott. Változott a mindenkori ország magyar nemzetiségű lakosságának lélekszáma, területi elhelyezkedése. Betelepülések/betelepítések, kitelepítések kísérték a történelmünket, amelyek között voltak önkéntes – betelepülés/betelepítés – illetve kényszerű/kikényszerített – kitelepítések – „lakossági mozgások”. Ezek a mozgások nem egy esetben egyéni és csoportos tragédiák sokaságát jelentették, és néha évszázadokra meghatározták az ország és lakosságának lehetőségeit. A kérdés, hogy ezekkel a lehetőségekkel miként és hogyan lehetett/kellett élni. Mit jelentett az együttélés, mit jelentett egy európai nagyhatalom – az Osztrák-Magyar Monarchia – társországaként akár döntéshozói helyzetben politizálni. Kik voltak, akikre oda lehetett/kellett figyelni, akár a XIX. század második felében, akár a Horthy-korszakban vagy a Rákosi-, majd Kádár-rendszerben? A tanulmányokban olvashatnak politikusokról, katonákról, tudósokról. Magyarokról, osztrákokról, németekről, kultúrát alakítókról és egyházi személyekről is. Valamennyien a magyar nemzet tagjai voltak vagy a magyarsággal kapcsolatban álló személyek, akiknek a tevékenysége megkerülhetetlen és odafigyelésre érdemes. Mert – kérdezem magamtól is – mindent tudunk már Görgei Artúrról? Tudjuk, ki volt Deák Leó, és milyen sor várt rá 1945 után? Vajon mennyire ismertek a Knerek? Mit lehet tudni Kádár János és Farkas Mihály kapcsolatáról? Barátság volt közöttük, vagy csak annak látszott? Adott-e valamit a kárpátaljai magyarság számára Grósz Károly 1989. áprilisi látogatása/körútja? Mennyit tettek és mit adtak a külországok – főleg az Amerikai Egyesült Államok – polgárai számára Serényi Istvánnak a Szovjetunió által levert 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra emlékeztető vállalásai?