Csordás Gábor költő, műfordító, esszéista és szerkesztő, aki a kortárs magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja, különösen a dél-dunántúli kulturális közeghez kapcsolódva. Hosszú időn át a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztőjeként és később kiadóvezetőjeként jelentős szerepet játszott a modern magyar irodalom alakításában, számos fontos szerző pályáját támogatva. Kulturális működésére jellemző az európai szellemi hagyományok iránti nyitottság, amit műfordítói tevékenysége is tükröz, különösen a német nyelvű irodalom közvetítése terén. Költészetében a visszafogott, reflektív hang, a filozófiai érzékenység és a nyelvi pontosság kiemelkedő szerepet kap, versei gyakran az emlékezet, az idő és az identitás kérdéseit járják körül. Lírája tudatosan kerüli a retorikai túlzást, inkább a tömörségre és a gondolati rétegzettségre épít, ami sajátos intellektuális karaktert ad munkásságának. Ebbe enged alaposabb betekintést a Kalligram Kiadó jóvoltából megjelent kötet, melyből Csordás költészetének színe-java válik megismerhetővé. Válogatott versei nem egy asztallapot beszakító kötetként, hanem egy filigrán, de annál kiérleltebb kötetként lépnek az olvasók elé – e gesztus önmagában a mértéktartás és a tudatos költői gyakorlat megsüvegelendő jele. Az életet, a kozmoszt és a költészetet irányító törvények érdeklik Csordás Gábort, aki nagyon is tisztában van a kafkai tanulsággal, miszerint a törvényeket a maguk teljességében nem lehet megismerni, azokat hatalmasok őrzik. A lírai megszólalás lehetőségeit játékosan feszegetve Csordás a fatras-ban találta meg saját hangját, ami egy középkori francia eredetű, játékos és gyakran értelmetlen versforma, szándékosan kusza, abszurd képeket és gondolatokat kapcsol össze. Célja nem a logikus történetmesélés, hanem a nyelvi humor, a meghökkentés és a szabad asszociációk keltése. Kínfatras című költeményében így fogalmaz: „valamiféle törvények szerint / halálos néma ami eleven”.