Vadkelet vagy „Csikágó”? Perényi Roland könyve azt vizsgálja, mennyire volt erőszakos és „bűnös” Budapest a városegyesítéstől a második világháborúig (1873–1945). A szerző a modern nagyváros születésének régi toposzát teszi próbára: valóban az urbanizáció és a bevándorlás tette-e a fővárost a nyomor és a bűn fészkévé, vagy inkább a kortárs félelmek és szenzációk nagyították fel a jelenséget? A kötet gerincét rendőri és bűnügyi statisztikák, valamint – újszerűen – a halálokokat rögzítő halandósági adatsorok elemzése adja. Gyilkosságok, emberölések, testi sértések, hatóság elleni erőszak, sőt a „szó mint fegyver” (becsületsértés, rágalmazás) is terítékre kerül. Külön hangsúlyt kap a lőfegyvertartás elterjedtsége, szabályozása és a revolver helye a nagyvárosi populáris kultúrában. A számok és esettanulmányok alapján a budapesti erőszak nem egyenes vonalban „civilizálódik”: inkább hullámzik, külső és belső sokkokra érzékeny, a háborúk és az összeomlások pedig látványos fordulópontokat jelentenek. A kötet izgalmas történészi nyomozás: az olvasó a szerzővel együtt lépésről lépésre követheti, hogyan lesz az adatokból és forrástöredékekből bizonyíték – és hogyan állnak össze a válaszok a nagyvárosi erőszakról feltett kérdésekre.