A Néprajztudományi Könyvtár negyedik részeként jelent meg Ament-Kovács Bence vaskos monográfiája, melyben a szerző egy távoli, bár éppen a jelentős társadalmi és etnikai-vallási átalakulások miatt igen izgalmas korszakba vezeti vissza olvasóit. Ament-Kovács Bence ugyanis Tolna vármegye második legnagyobb uradalmának római katolikus plébániáját, valamint a plébánia alá tartozó falvakat vette górcső alá és az 1699 és 1767 közötti időszakaszban vizsgálta e többrétű életvilágot. A kötet ennek fényében a történeti néprajzi kutatások eredményeit és módszertani, elméleti belátásait is haszonnal vonja be a kutatásba. A korszak azért is olyan érdekes, mivel ekkorra tehető az oszmánok Dunántúlról való kiűzése, és a terület Habsburg kézben összpontosuló újjászervezése. Ez maga után vonta a telepesek beáramlását, akik közül a svábok bírtak kiemelkedő mérettel és szereppel. Egy multietnikus közeg jött létre, amelyben a katolikus egyháznak nem kevés szerep jutott az állapotok normalizálásában, az élet és a hitélet megreformálásában. Az alapos monográfia nyitányában a néprajzkutató, történész szerző mindenekelőtt a módszertani alapokat és az elsődleges kérdésfeltevést fekteti le, majd az uradalom földrajzi kereteinek meghatározása következik.