Ez a kötet versfüzérekből áll: három szólam, három nemzedék hangja kapcsolódik össze benne folyamatosan, egymást továbbírva. A forma gondolata egy közös kötetbemutatón fogalmazódott meg, amikor Halmai Tamás, mindhárom szerző nyelvi lektora, a füzér lehetőségét vetette fel. A kérdés nyilvánosan hangzott el: vállalható-e egy ilyen poétikai rend. A válasz igen volt, és a munka ezzel elkezdődött. A versek felhőalapú közegben, előre kijelölt rend szerint születtek: minden szerző tíz kezdést írt, amelyeket a többiek folytattak. A tervezett hármas szerkezet a folyamat során duóvá alakult, a ritmus megtartása érdekében. A végső szövegeket közös egyeztetések tették egységessé. A kötetben a szerzői nevek helyett betűtípusok jelölik a szólamokat. A versek így egyszerre olvashatók önálló szövegként és egy nagyobb, közös gondolkodás részeként.