Petelei István (1852–1910) ma már szinte elfeledett életművének fölelevenítéséhez, recepciójának megújításához mindenképp érdemes áttekinteni kora sajtóviszonyait, hiszen – kortársaihoz hasonlóan – az ő írói pályájának alakulásában is döntő szerepe volt a 19. század második fele gyorsan gyarapodó, terebélyesedő és differenciálódó hazai sajtójának. Első szépirodalmi alkotásai az Erdélyi Híradóban, valamint a Magyarország és a Nagyvilágban láttak nyomdafestéket. Török Zsuzsa Petelei életrajzi adatainak áttekintése után az első szépprózai publikáció megjelenésétől, 1878-tól az író haláláig, 1910-ig terjedő időszak hazai médiaviszonyait jellemzi. Számot vet azzal, hogy Petelei István írásainak mintegy háromnegyede a fővárosi sajtóban, és mindössze egynegyede a vidéki sajtóban látott napvilágot, az erdélyi lapokban pedig jobbára csak az 1880-as években közölt írásokat. A szerző fölidézi Petelei első novellájának (Klasszi, 1878) Erdélyi Híradóbeli megjelenését, ennek visszhangját, illetve az első sajtóbeli megjelenések egész írói pályájára gyakorolt hatását. Foglalkozik az író novellaciklusainak tudatos fölépítésével (Az én utcámmal; a Szúnyog-cikkekkel, az Egy asszonyért című folytatásos regényével). Elemzi e ciklusokban megjelenő társadalomképet, a kisprózák emberábrázolását, lélektani motiváltságát, mindeközben rekonstruálja a kiegyezés utáni korszak gyorsan fejlődő magyar sajtóját, annak belső viszonyait, sorra bemutatva a Petelei-írásokat közlő lapokat. A szerző – a nyomtatásban megjelent műveken túl – vizsgálódásai körébe bevonja az író magánlevelezését, jegyzetfüzeteinek anyagát is. Mindeme források alapján arra a következtetésre jut, hogy Petelei jellegzetes témáinak (öngyilkosság, házasságtörés, csalás és csalódás, magánéleti konfliktusok, szerelmi drámák, erkölcsi dilemmák) kialakulásában döntő szerepe volt a korabeli sajtó iránti elvárásoknak. Az újságolvasók igényelték a szenzációkat, a borzongató esetek bemutatását, ilyen értelemben a tematika kevésbé Petelei választásától függött, sokkal inkább a zsurnalisztika igényéből fakadt. Az 1867 után robbanásszerűen fejlődő magyar sajtó színes világa igényelte azokat a témákat, amelyeket Petelei is megjelenített. Életműve tipikusan hírlapi alapozottságú, ugyanakkor az író kötetei összeállításakor igyekezett irodalmi szempontú ciklusokat kialakítani. A szakirodalmi jegyzékkel záródó kötet fontos hozzájárulás a kevésbé ismert, kevéssé értett Petelei-oeuvre újraértelmezéséhez. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"