Dávidházi Péter és Kertész András, a jelen tanulmánykötet szerkesztői kiemelik, hogy a Magyar Tudomány Akadémia elsősorban a magyar nyelv gondozása végett jött létre, afelett őrködik, azt kutatja. A jelen kötetben közölt írások, amelyek egy 2025. június 25-én rendezett konferencia bővített, átdolgozott anyagát fedik le, megfordítják a kérdést, és arra keresik a választ, hogy „általában a nyelv és speciálisan a magyar nyelv milyen szerepet játszhat a tudományos ismeretek formálásában”, vagyis hogy a nyelv mivel tud hozzájárulni a tudásgyarapításhoz, a tudomány leíró és elemző nyelvének kialakításához, az ismeretek bővítéséhez és közölhetőségéhez. A kérdés túlmutat a pragmatika vagy a nyelvfilozófia szűkebbre szabott határain, és politikai téttel is felruházódik az ontológiai és episztemológiai aspektus mellett. A tanulmányokat a kötet szerkesztői négy tematikus egységbe rendezték, melyek közül az elsőben (Alapvetések) négy szöveg próbál választ találni olyan kérdésekre például, hogy mi is az irodalom, milyen a magyar filozófia nyelve vagy hogy mit köszönhet a magyar nyelv az elméleti nyelvészetnek. Később a nyelvtudomány, az irodalomtudomány és a társadalomtudományok szervezik a szövegeket.