A Magyar Tudományos Akadémia Küldetésnyilakozata azt vallja, hogy „az MTA feladata a magyar tudományos szaknyelv kialakításának segítése és gondozása”. A jelen kötet – Akadémiánk alapításának 200. évfordulója tiszteletére – olyan tanulmányokat ad közre, amelyek tudomány és nyelv viszonyát teszik vizsgálat tárgyává. Ezúttal főként nem azt kérdezik, hogy mit tehet a tudomány a magyar nyelvért, hanem hogy milyen szerepet kap általánosságban a nyelv és esetünkben a magyar nyelv rohamosan gyarapodó tudományos ismereteink formálásában. A nyelv azon sajátosságait kutatják, amelyek leginkább befolyásolják a tudományos megismerés haladását vagy hanyatlását, valamint ismeretelméleti és ontológiai alapkérdéseinek megoldási lehetőségeit. Noha a kötet súlypontja a nyelv- és irodalomtudomány szaknyelvének elemzése, egy-egy esettanulmánya kitekint egyéb tudományokra is, köztük a pszichológia, a jogtudomány, az orientalisztika és a filozófia nyelvhasználatára, illetve mai szempontból keres választ arra az ősi alapkérdésre, hogy miben különbözik ezektől az irodalmi szöveg, s mit tesz a költészet nyelve.