Molnár Eszter Edina monográfiája az első világháborút állítja új fénytörésbe: kutatási középpontjában az „első világháború érzelemtörténete” áll, vagyis a szerző mentalitástörténeti alapokról közelít az első világégést átélő, lelkesen köszöntő és támogató, valamint az radikálisan ellenző szereplőkhöz. Érzelemtörténeti vizsgálódásai a lelkesedésből adódó támogatás és az elutasítás skáláját veszi alapul, arra kíváncsi, hogy a tömegek miért álltak be önként a háborút pártoló, azt önként éltető közösségbe, miért adták fel gyakran saját érdekeit a háborús célokért, valamint hogy az értelmiség nagyobb hányada miért kezdett el önként a háborús propaganda szolgálatába állni. A kortárs cikkek, beszédek, levelek és naplóbejegyzések így egyrészt sajtó- és politikatörténeti dimenziót kölcsönöznek a kutatásnak, másrészt az egodokumentumokat alapul véve a mikrotörténeti aspektust is kiemelik. A módszertan, a szeplők és a kutatásba bevont források számbavétele után Molnár Eszter a háborús narratíva születésére kérdez rá, miként vált egyeduralkodóvá a háborút támogató szólam, s miként lettek lassan elhallgattatva az ellenzéki, kritikus hangok. A folyóiratok közül a kormánypárti és jobboldali lapok, mint a Budapesti Hírlap, a Pester Lloyd, Az Ujság, vagy az ellenzéki lapok, mint a Magyar Hírlap, Budapest, egyaránt a háborút éltető cikkeknek adtak helyet. A polgári radikálisok, a pacifista hangok lassan visszaszorulnak és eltűnnek.