Porogi András történész, aki nem mellesleg a Toldy Ferenc gimnázium igazgatója, e szép kiállású vaskos könyvben mutatja be, hogy a Kárpát-medence népeinek, a magyarságnak milyen fontosabb egyházi és polgári ünnepei vannak. A könyvben elbeszélt narratíva elsősorban a szinkronicitásra helyezi a hangsúlyt, vagyis a jelenleg uralkodó, a ma Magyarországon munkaszüneti napnak tekintett ünnepeket veszi sorra, de a diakrón szemléletet sem hanyagolhatja el, mivel ezek az ünnepek nem a semmiből születtek, komoly hagyománya van mindegyik jeles napnak. Könyve nyitányában a szerző röviden ismerteti az ünnepek antropológiai, vallás- és társadalomtörténeti aspektusait, de a közösségi identitás, a kulturális emlékezet, valamint a szociálpszichológiai oldal sem marad kidolgozatlanul. Ezt követően röviden szót ejt a magyar ünnepekről, azok alakulástörténetéről: az egyházi ünnepnapok mellett a polgári kormányok és a szekularizált társadalom saját ünnepei is megjelentek. Összességében elmondható, hogy ünnepek nélkül ma nem lehet elképzelni semmilyen közösséget sem, s ahogy az archaikus és a középkori, úgy a mai, modern embernek is szüksége van e kiemelt napokra, hogy egyrészt szegmentálják az időt, a ciklikusság révén jól átérezhetővé tegyék az évet, másrészt kiragadják a közösséget és az egyént a szürke hétköznapok láncolatából.