Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Oskar Kokoschka osztrák expresszionista festő és botrányhős, akit fiatal korában „a legvadabb vadállat” jelzővel illettek, 1969-ben, 84 évesen megfestette minden idők legnagyobb krimiírójának, a visszahúzódó és titokzatos, akkor már 80 éves Agatha Christie-nek a portréját. A regény ennek a portrékészítésnek az elképzelt története. Miközben mindkét idős alkotó életének kisebb-nagyobb eseményeire, titkaira is fény derül, megismerhetünk két rendkívül eltérő, azonban mégis hasonlóan humánusra és bölcsre csiszolódott egyéniséget. AGNETA PLEIJEL 1940-ben született Stockholmban. Írói pályáját a hatvanas években kezdte, szépirodalmi és újságírói tevékenysége mellett vezette a svéd PEN Klubot, illetve a stockholmi Színház- és Filmművészeti Főiskola professzora is volt, pályája során a svéd kultúra megkerülhetetlen alakjává nőtte ki magát. Az évek során számos díjjal tüntették ki. A Polar kiadónál korábban két kötete jelent meg magyarul: Egy tél Stockholmban és A jóslat. A Kettősportré című regény életrajzi fikció, amelynek epizodikussága okán akár a „Jelenetek két életből” alcímet is lehetett volna adni. Agatha Christie és Oskar Kokoschka életének valós története képezi az alapot, amit Pleijel aztán a képzelet erejével tesz számunkra élővé: megteremti a két alkotó ember hosszú életének rövid, mindössze hat ülésen végighúzódó metszéspontját, amelyet azonban az emlékek, a róluk szóló történetek kellően termékennyé tesznek ahhoz, hogy abból új művészet fakadhasson: az idősödő Pleijel érett, letisztult, lírai hangú prózája. „Agatha figyeli, Kokoschka miként keni szét a festéket a vásznon egy spatulával. Aztán leteszi, hogy rágyújthasson. Agatha éles hangon szólal meg: – Tudatában van annak, Mr. Kokoschka, milyen elviselhetetlenül magabiztos a beszéde? Ölében pihenő kezét összekulcsolja, hogy nyugodtan tudjon ülni. Mint egy képmutató apáca, gondolja Kokoschka egy idő után, amikor látja, hogy az nem mond többet. Arcán semmi élet. Mint a kő, mozdulatlan és csendes. Kokoschka elsóhajtja magát. Nem csendéletet tervezett festeni. Lételeme az arckifejezés és a mozgás, csak így képes dolgozni. Amikor a bécsi és drezdai akadémián tanított, a modelleknek térdepelniük kellett, kezüket a lábuk mellé ereszteni, aztán körbepördülni. Térdízületek, vállak, a mozdulat teljes összetettsége. Mrs. Christie-től nem kér gimnasztikát. De legalább beszélne. Szemügyre veszi a whiskysüveget. Csaknem a fele megvan még. Mrs. Christie makacs, mint egy öszvér. Kokoschka tegnap túlontúl őszintén beszélt és ezt ma már bánja; felszakította vele a múlt sebeit. ”

Hamarosan rendelhető

Agneta Pleijel

Kettősportré

Borító ár
4 300 Ft
Várható ár
3 225 Ft

Várható megjelenés: 2024.02

Termék részletes adatai
Szerző
Agneta Pleijel
ISBN
9786155866500
Nyelv
magyar
Kiadó
Polar Könyvek
Cikkszám
3001084837

Teljes leírás
Oskar Kokoschka osztrák expresszionista festő és botrányhős, akit fiatal korában „a legvadabb vadállat” jelzővel illettek, 1969-ben, 84 évesen megfestette minden idők legnagyobb krimiírójának, a visszahúzódó és titokzatos, akkor már 80 éves Agatha Christie-nek a portréját. A regény ennek a portrékészítésnek az elképzelt története. Miközben mindkét idős alkotó életének kisebb-nagyobb eseményeire, titkaira is fény derül, megismerhetünk két rendkívül eltérő, azonban mégis hasonlóan humánusra és bölcsre csiszolódott egyéniséget. AGNETA PLEIJEL 1940-ben született Stockholmban. Írói pályáját a hatvanas években kezdte, szépirodalmi és újságírói tevékenysége mellett vezette a svéd PEN Klubot, illetve a stockholmi Színház- és Filmművészeti Főiskola professzora is volt, pályája során a svéd kultúra megkerülhetetlen alakjává nőtte ki magát. Az évek során számos díjjal tüntették ki. A Polar kiadónál korábban két kötete jelent meg magyarul: Egy tél Stockholmban és A jóslat. A Kettősportré című regény életrajzi fikció, amelynek epizodikussága okán akár a „Jelenetek két életből” alcímet is lehetett volna adni. Agatha Christie és Oskar Kokoschka életének valós története képezi az alapot, amit Pleijel aztán a képzelet erejével tesz számunkra élővé: megteremti a két alkotó ember hosszú életének rövid, mindössze hat ülésen végighúzódó metszéspontját, amelyet azonban az emlékek, a róluk szóló történetek kellően termékennyé tesznek ahhoz, hogy abból új művészet fakadhasson: az idősödő Pleijel érett, letisztult, lírai hangú prózája. „Agatha figyeli, Kokoschka miként keni szét a festéket a vásznon egy spatulával. Aztán leteszi, hogy rágyújthasson. Agatha éles hangon szólal meg: – Tudatában van annak, Mr. Kokoschka, milyen elviselhetetlenül magabiztos a beszéde? Ölében pihenő kezét összekulcsolja, hogy nyugodtan tudjon ülni. Mint egy képmutató apáca, gondolja Kokoschka egy idő után, amikor látja, hogy az nem mond többet. Arcán semmi élet. Mint a kő, mozdulatlan és csendes. Kokoschka elsóhajtja magát. Nem csendéletet tervezett festeni. Lételeme az arckifejezés és a mozgás, csak így képes dolgozni. Amikor a bécsi és drezdai akadémián tanított, a modelleknek térdepelniük kellett, kezüket a lábuk mellé ereszteni, aztán körbepördülni. Térdízületek, vállak, a mozdulat teljes összetettsége. Mrs. Christie-től nem kér gimnasztikát. De legalább beszélne. Szemügyre veszi a whiskysüveget. Csaknem a fele megvan még. Mrs. Christie makacs, mint egy öszvér. Kokoschka tegnap túlontúl őszintén beszélt és ezt ma már bánja; felszakította vele a múlt sebeit. ”