Az Ausztráliában élő neves pszichiáter memoárja valódi próza, izgalmas és jó stílusú önéletrajzi regény – középpontjában a holokauszt sosem feledhető, aprólékosan fölidézett emlékével. Szegő György Mezőberényben született a helyi körorvos vagyonos családja egyetlen gyermekeként. A kiemelkedően jó mód ellenére sem volt kiegyensúlyozott gyermekkora, édesanyja pszichotikus személyiség volt, és ez rányomta bélyegét a család életére. Gyakoriak voltak otthon a hisztérikus jelenetek, még öngyilkossági kísérlet is előfordult – ezekre máig borzongással gondol vissza szerző. Mivel Szegő György pszichiáter, a memoár szinte valamennyi fontos alakjáról mélyre hatoló személyiségrajzot ad, szüleiről, rokonairól, osztálytársairól, tanárairól, családja ismerőseiről. A család kikeresztelkedett, a szerző is mélyen hívő katolikus lett, ugyanakkor a megőrizték a zsidó hagyományokat is – innen jön a mű címe: Szegő György zsidó és keresztény imádsággal egyszerre szólítja Istent. A szülők, hogy gyermekük a legjobb nevelésben, a legszínvonalasabb oktatásban részesüljön, az esztergomi ferences középiskolába íratják be a majdani írót, aki itt mélyül el igazán katolikus hitében. És itt éri a 16 éves fiatalembert Magyarország német megszállásának történelmi fordulata. E naptól kezdve sorsát megpecsételi a maga mögött hagyott zsidósága. Mivel édesapját munkaszolgálatra hívták be, hazautazik Mezőberénybe beteg édesanyjához és idős nagyanyjához, hogy ő lehessen a „férfi a családban”. Csakhogy a történelem vihara azonnal elsodorja a nemes szándékot, megkezdődik a család kálváriája: először Mezőberényben egy használaton kívüli varrodában gyűjtik össze a kisváros zsidó lakosait, később a békéscsabai gettóba kerülnek, és onnan hurcolják el őket Auschwitz-Birkenauba. A láger előtti hírhedt vasúti rámpán maga doktor Mengele választja el a fiút édesanyjától és nagyanyjától; az író itt és ekkor ébredt rá, mivé lehet, mivé lesz az élete. Mint munkabíró fiatalembert rövidesen Bajorországba viszik, ahol egy erdő mélyén, a föld alatt épülő repülőgépgyár építkezésén dolgozik. A megerőltető munka és a gyönge koszt miatt nagyon hamar legyöngül, megbetegszik, tífuszt kap, megtetvesedik. Véletlenek, váratlanul fölbukkanó régi ismerősök és valóságos csodák során életben marad, és a gyengélkedőn vészeli át a háború utolsó hónapjait. A már deliráló, látomásokkal küszködő Szegő György egy nap mintha különös, barna egyenruhás alakokat látna – ők voltak a munkatábort fölszabadító első amerikai katonák. A már szinte agonizáló fiatalember életét amerikai katonaorvosok mentik meg. A regényes történet írói nézőpontja elsősorban és természetesen személyes, ugyanakkor a fordulatos memoár lélekelemző is, hiszen a főbb szereplők személyiségrajzát is megadja a szerző. A könyv egyszerre fordulatos és helyenként megrázó memoár, egyszerre tanulságos vallomás a történelem prése alá került emberről, aki mindvégig Istenben bízva élte túl a borzalmakat, hogy élete delén Ausztráliában kezdjen új életet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"