Pozsgai Zsolt (1960) manapság a legtermékenyebb és legsokoldalúbb alkotó a forgatókönyvírók, színházi és filmrendezők között, vele rögzített 32 részes interjút Kovács katáng Ferenc író, költő, műfordító. Az első beszélgetés azonnal lényegre törő antré, hiszen a kérdező azt tudakolja, melyik volt az alkotó pályájának legjobb évtizede. A válasz: a 2000 és 2010 közötti időszak, ez a hazai sikerek ideje volt, ami a legfontosabb; a rákövetkező évtized inkább a külföldi sikereké volt. Mint Pozsgai mondja: a legnagyobb siker az itthoni elismerés, mert itt természetes közeg az, amiben él, amit eszmélése óta magáénak tart. Beszél arról, hogy „végtelen rajongással szereti” a magyar történelmet, ez mutatkozik meg olyan darabjaiban, mint a Boldog Asztrik küldetése vagy a Vak Béláról szóló Szeretlek, fény. Elmeséli, hogy a világon ritkaságnak számít, hogy egyetlen szerző írjon 160 részes tévésorozatot, ő e tekintetben rekorder a Kisváros filmsorozattal, amely nem nemzedékek életét gombolyító családtörténet, hanem ugyanennyi önálló epizód. Beszél a mártírsorsú Gérecz Attila alakját idéző Csendkút című filmjéről, vidéki színházakban (Békéscsaba, Kecskemét) végzett rendezői munkásságáról; fölemlíti külföldi színházi kapcsolatait, amelyek ugyan nem sok pénzt hoztak, de ismertté tették a nevét Genftől Szarajevóig. Őszintén vall emberi kapcsolatairól, csalódásairól és barátságairól; sorra veszi azon színészeket, akikkel jó volt együtt dolgozni, itt különösen meleg hangon emlékezik meg Szakácsi Sándorról.