A rövid, cím nélküli fejezetekből, epizódokból álló memoár vagy önéletrajzi esszéregény sodró erejű, magával ragadó történet. Szerzője, J., azaz Pusztay János a nyolcvanadik életéve felé közeledve visszatekint az életére, és nagyjából időrendben haladva, születésétől kezdve beszéli el (hol egyes szám első, hol harmadik személyben) a maga történetét, amelynek egyik fontos tanulságát mindjárt könyve elején megfogalmazza. Úgy véli, hogy élete nagy döntéseit nem ő maga hozta meg, hanem azok maguktól következtek be: „Nekem Valaki mindig állította a váltót” – fogalmaz vasúti hasonlattal, emlékezve vasutas édesapjára is. Fejtegetései közben nem tagadja meg nyelvész mivoltát, alkalmanként, mintegy mellékesen kitér egy-két érdekes nyelvészeti problémára is.