Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
A neves író és irodalmár legújabb kötetében nem csupán körképet ad olvasmányairól, mindarról, ami irodalmi és kulturális ízlését meghatározza, de családja történetébe, a magyarság huszadik századi sorsába is beavatja olvasóit. Alexa Károly prózáján levakarhatatlan nyomot hagyott a posztmodern, szövegei egyszerre nyitnak a századelő modern prózája, a prózafordulat árnyalatokban gazdag stílusa, valamint az elmélkedő, filozofikusabb szövegek felé is. Egyszerre érezhetjük Hamvas és Márai, Mikszáth és Móricz, valamint Esterházy hatását e hosszabb-rövidebb esszékben, tárcákban. A kötet visszatérő motívumai között találjuk az idővel, az elmúlással való szembenézést, a műveltség örökérvényű tapasztalatát, ahogy arra a borító vanitas-ábrázolása is felhívja a figyelmet. Ahogy az egyén, úgy a múlt emlékei is lassan elporladnak, jelentésüket vesztett, megkopott tárgyakként sorakoznak a padláson, mégis, ha értő szem néz rájuk, ismét jelentésessé válhatnak.
Alexa Károly (1945-)

"Ithakám partját elértem... lekötöm hajómat"

Borító ár
5 200 Ft
Aktuális online ár
3 900 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Alexa Károly (1945-)
ISBN
9786156627063
Egyéb szerzőség
Orosz István (1951-) (ill.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2024
Méret
445, [3] o.
Kiadó
Időjel Kvk.
Cikkszám
3001087044

Darabszám
Teljes leírás
A neves író és irodalmár legújabb kötetében nem csupán körképet ad olvasmányairól, mindarról, ami irodalmi és kulturális ízlését meghatározza, de családja történetébe, a magyarság huszadik századi sorsába is beavatja olvasóit. Alexa Károly prózáján levakarhatatlan nyomot hagyott a posztmodern, szövegei egyszerre nyitnak a századelő modern prózája, a prózafordulat árnyalatokban gazdag stílusa, valamint az elmélkedő, filozofikusabb szövegek felé is. Egyszerre érezhetjük Hamvas és Márai, Mikszáth és Móricz, valamint Esterházy hatását e hosszabb-rövidebb esszékben, tárcákban. A kötet visszatérő motívumai között találjuk az idővel, az elmúlással való szembenézést, a műveltség örökérvényű tapasztalatát, ahogy arra a borító vanitas-ábrázolása is felhívja a figyelmet. Ahogy az egyén, úgy a múlt emlékei is lassan elporladnak, jelentésüket vesztett, megkopott tárgyakként sorakoznak a padláson, mégis, ha értő szem néz rájuk, ismét jelentésessé válhatnak.