Jelen könyv az ottliki próza kérdésföltevéseit meghallva a történetmondás határait keresi. A recepcióban meghatározó kegyelemtan felőli olvasatot tiszteletben tartva, de a Jakus–Hévízi-féle szkeptikus megközelítéssel kiegészítve teszek föl narratológiai kérdéseket a Ottlik Géza nagy-regényeinek, elsősorban az Iskola a határonnak, s egy fejezet erejéig a Budának. Visszaköszön a kovászos uborka, Kehrling Béla teniszbajnok, a Trieszti-öblöt pedig a fiumei gyors idézi fel. S végül visszaérkezünk az iskola terébe, ezúttal csak gondolatban. A gyerekkori nyári reggelből hirtelen az iskolaépület belső terébe kerülünk, ahol először egy jellegzetes és ismerős hang (a szinkópált zongoraszó), majd az alreáli otthonosság, a civil nyelvre lefordíthatatlan tanszerláda zöld fedele merül fel, amiről tudjuk, hogy Medvének válsághelyzetekben is nyugvópontként, kapaszkodóként szolgált ismerősségében, majd a főallé egy jelentőségteljesen rövid hiányos mondatban, aztán a főallén végighaladva a portán keresztül észrevétlenül az alreáli kert kijáratához érkezünk. Ám a tér elhagyása helyett egy belső térbe ugrik vissza az emlékezet, a fogdába, Medve átalakulásának legfőbb terébe, melyet egy hasonlattal összeköt Dsida Nagycsütörtök című versével, ezáltal a másik kulcsfontosságú teret, reggeli elmélkedéseinek és békéjének terét, a kápolnát is felidézi. Tartalomjegyzék: BEVEZETÉS – AZ ELBESZÉLÉS MÉDIUMAI 7 A VALÓSÁG MINT NYELVI SZÖKEVÉNY 11 LÁTÁSOK ÉS ÉSZLELÉSEK 35 ISKOLA A TÜKÖRBEN – A REGÉNY ÉS A GRAFIKUS KÉPEK VISZONYA 51 AZ ELTÉRŐ LÁTÓSZÖGEK EKPHRASZTIKUS KIVETÜLÉSE 69 TEST ÉS HATALOM VISZONYAI 92 A HIMLŐHELYES, A SZŰZ ÉS AZ ÖNFERTŐZŐ – KORPORÁLIS KARAKTERKÉPZÉS 115 KÉPMELLÉKLET 133 BIBLIOGRÁFIA 137 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 147 Egyéb információ: ISSN 2061-277X