"Gazdag a magyar felejtés kincsestára. És ugyanilyen gazdag a Csoóri-felejtéséé is" - írja a számos íróról, színészről, nyelvészről, tudósról portréfilmet készítő televíziós és lapszerkesztő. Pálfy G. István megállapítja, hogy a rendszerváltozás előtt a diktatúra kultúrpolitikája szilenciummal sújtotta a renitens írókat - így több alkalommal Csoóri Sándort (1930-2016) is -, a mai kulturális háttérhatalom az agyonhallgatással bünteti őket. Pálfy G. István - némiképp fölelevenítve a sok évtizedes népi-urbánus vitát - úgy érzi, hogy a mai véleményformáló értelmiség igyekszik a felejtés fátylát Csoóri Sándorra borítani. Hiába volt méltó ünneplés a költő 85. születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ott csak a "népi" oldal képviselői laudálták a költőt, a másik térfélen teljes volt a csönd. Pálfy G. István módszeresen összegyűjtötte a költő ama esszéit, tanulmányait, jegyzeteit, publicisztikáit, amelyek a magyar író nemzeti elkötelezettségéről mondanak fontosat, ezekhez illesztette írótársainak (Illyés Gyula, Konrád György, Czine Mihály) megnyilatkozásait, feleségének (Balogh Júlia) följegyzéseit, a különböző időszakok kultúrpolitikusainak vélekedéseit, valamint a maga kommentárjait, hogy kikerekedjék a kép a nemzetben gondolkodó költőről, valamint az ellene indított méltatlan támadásokról, elhallgattatási kísérletekről. Először Csoóri 1986-ban New Yorkban fölolvasott Író, állam, nemzet című, idehaza "botrányosnak" minősített előadását mutatja be; ugyancsak részletes elemzéssel szól folyóiratokból kicenzúrázott esszéiről (Tenger és diólevél; Egy nomád értelmiségi) és talán a legtöbb meghurcoltatást kiváltó írásáról, az akkori Csehszlovákiában üldözött Duray Miklós polgárjogi és nemzetiségi aktivista Kutyaszorító (1982) című könyvéhez írt előszaváról. Az Aczél György irányította kultúrpolitika még azt sem tűrte el, hogy a költő többször nyílt eszmecserét sürgetett a magyarság olyan sorskérdéseiről, mint a demográfiai lejtmenet vagy a határon túli magyarság helyzete. A költőt a hatalom többször szilenciumra ítélte, például Ács Margittal vagy Csurka Istvánnal együtt. Ugyanakkor számosan voltak, akik kitartottak mellette, és lelki támasszal szolgáltak számára, mint Illyés Gyula, Németh László özvegye vagy Gyurkovics Tibor. Pálfy G. István az 1970-es évektől a rendszerváltozást követő évekig követi Csoóri közéleti megszólalásait és az ezekre született reakciókat, újból fölemlítve a népi-urbánus vita régebbi és újabb keletű csomópontjait. Részletesen tárgyalja Csoóri szerepét az MDF 1987. évi megalakulásában és a Hitel folyóirat megalapításában; fölidézi a Nappali hold (1990) című esszéje kiváltotta vihart. Az igen sok szemelvényt, naplórészletet, interjúkat, leveleket fölvonultató kötet Csoóri Sándor pályája utolsó korszakának, illetve közéleti működésének, publicisztikai munkásságának történetéről ad részletekbe menő képet, ezzel párhuzamosan az utóbbi negyven év magyar szellemi életének "szekértáborairól", vitáiról, ellentéteiről, meghatározó alakjainak politikai megnyilvánulásairól is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"