Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
Esszék, cikkek, beszélgetések „Öregedtünk, rozsdásodtunk, rosszabbodtunk, de eleinte félre-félrekaptuk a szemünket: mert nem tudtuk néven nevezni a körülöttünk zajló tévesztést és züllöttséget. A Szégyent. Aki fölöttünk állt, a Zsarnok soha nem volt képes igazat mondani, – azt hiszem, az ő anyanyelve a hazugság, a csalás, a szemérmetlenség. Élted már át azt, hogy anyanyelved kukorékolás lett? Érezted már azt, hogy még a semmiért is meg kell halnod? Felfogtad, hogy nincs többé örömöd, mely el tudna szabadulni a fájdalomtól? Ismered-e a gyalázatot, hogy semmit nem tudsz dicsérni, mert minden megrosszabbodott? Ismered a tébolyt, hogy rendre látod: mindenki elveszítette helyét a földön? Minden porcikánkat megfertőzte a vak Körülbelül, és mintha minden érdem és szépség csak üres szó volna, szó, szó, csírátlan szó… és hiába őriznéd, mint valami Lényeget, vagy törékeny talizmánt. Csak azt kérdezhetted éveken át: lehetsz-e még szabad, ha virrasztasz az éjszakában?” (Jókedvünk tele)

Báthori Csaba (1956-)

Határok ragyogása

Borító ár
3 990 Ft
Kötött ár
3 591 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Báthori Csaba (1956-)
ISBN
9786156968067
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2025
Egyéb információk
225, [3] o.
Kiadás pontos dátuma
2025.07.25
Kiadó
Napkút K.
Cikkszám
3001094280
Alcím
esszék, cikkek, beszélgetések

Darabszám
Teljes leírás
Esszék, cikkek, beszélgetések „Öregedtünk, rozsdásodtunk, rosszabbodtunk, de eleinte félre-félrekaptuk a szemünket: mert nem tudtuk néven nevezni a körülöttünk zajló tévesztést és züllöttséget. A Szégyent. Aki fölöttünk állt, a Zsarnok soha nem volt képes igazat mondani, – azt hiszem, az ő anyanyelve a hazugság, a csalás, a szemérmetlenség. Élted már át azt, hogy anyanyelved kukorékolás lett? Érezted már azt, hogy még a semmiért is meg kell halnod? Felfogtad, hogy nincs többé örömöd, mely el tudna szabadulni a fájdalomtól? Ismered-e a gyalázatot, hogy semmit nem tudsz dicsérni, mert minden megrosszabbodott? Ismered a tébolyt, hogy rendre látod: mindenki elveszítette helyét a földön? Minden porcikánkat megfertőzte a vak Körülbelül, és mintha minden érdem és szépség csak üres szó volna, szó, szó, csírátlan szó… és hiába őriznéd, mint valami Lényeget, vagy törékeny talizmánt. Csak azt kérdezhetted éveken át: lehetsz-e még szabad, ha virrasztasz az éjszakában?” (Jókedvünk tele)