Bodor György verseskötete a hétköznapok csendes, mégis mélyen őszinte szemlélődésének lírai lenyomata. A szerző tudatosan vállalt egyszerűséggel fordul el a hangzatos formáktól és divatos motívumoktól, helyettük a hétköznapi élet finom rezdüléseit emeli poétikus szintre. Költeményei alapját búskomor humor, bölcs zsörtölődés, és a megéltség hitelessége adja. Bodor saját költői programja szerint ír, kerülve minden nagyzoló képmutatást és provinciális önáltatást. Ez a tudatos egyszerűség azonban időnként a meddő tehetetlenség érzését tükrözi, amely a kötet hangulatát is meghatározza. Verseiben mélyen átélt emberi rezignáció, politikai és társadalmi depresszió keveredik, miközben a mindennapi élet apró küzdelmei is megjelennek. A szövegek olykor óvatos önvizsgálatként indulnak, de az igazán mély önfeltárás helyett gyakran csak sejtetéseket kapunk. A kötet legszebb darabjaiban azonban hiteles érzelmek és finom metaforák emelkednek ki, bizonyítva a költő finom érzékenységét. Bodor György lírája így egyszerre vallomásos és hétköznapi, egyszerre egyszerű és bölcs, amely sajátos hangjával hívja fel figyelmünket az élet apró részleteire.