A Nobel-díjas lengyel írónő regényének főszereplője a fiatal Mieczislaw Wojnicz, a lembergi egyetemista, aki 1913 őszén megérkezik a lenyűgöző szépségű hegyek közé, a sziléziai Görbersdorf szanatóriumába, hogy tüdőbaját kezeltesse. E leírhatatlan szépségű táj a cselekmény előre haladtával mind fontosabb epikai tényezővé válik, mert szinte észrevétlenül rabul ejti az oda érkezőket. Az alaphelyzetet illetően ez a regény Thomas Mann A varázshegy című művének párdarabja lehetne, azzal a különbséggel, hogy a lengyel írónő könyvében az idő szétfolyik, hogy a szereplők véget nem érő filozófiai-morális témájú eszmecseréket folytatnak a lét értelmét és a nők természetét boncolgatva, némi feminista felhanggal színezve.