Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
A Nobel-díjas lengyel írónő regényének főszereplője a fiatal Mieczislaw Wojnicz, a lembergi egyetemista, aki 1913 őszén megérkezik a lenyűgöző szépségű hegyek közé, a sziléziai Görbersdorf szanatóriumába, hogy tüdőbaját kezeltesse. E leírhatatlan szépségű táj a cselekmény előre haladtával mind fontosabb epikai tényezővé válik, mert szinte észrevétlenül rabul ejti az oda érkezőket. Az alaphelyzetet illetően ez a regény Thomas Mann A varázshegy című művének párdarabja lehetne, azzal a különbséggel, hogy a lengyel írónő könyvében az idő szétfolyik, hogy a szereplők véget nem érő filozófiai-morális témájú eszmecseréket folytatnak a lét értelmét és a nők természetét boncolgatva, némi feminista felhanggal színezve. Főként az a szembetűnő különbség a két regény között, hogy amíg Thomas Mannál a természet a harmónia képét sugározza, addig Olga Tokarczuknál a természetben megbúvó sötét erők sejtelmét, a fenyegetettséget jelenti. Ezt az alaphelyzetet súlyosbítja Wojnicz paranoiája, aki az apja által belesulykolt érzések miatt folyton úgy érzi, hogy megfigyelik, leskelődnek utána. A fiatalember a saját testétől is idegenkedik, minden életmozzanatra gyanakvással figyel, visszatérően az apja alakja nyomasztja. A lábadozó betegek rengeteg szabad idejükben örökösen vitáznak, eszmét cserélnek, beszélgetésük többször a női nemre terelődik; ekkor merül föl „empusa” alakja, a kísérteté, aki gyönyörű nő képében igézi meg a férfiakat, majd végez velük. Tokarczuk nőalakjai is valamiképp a végzetet testesítik meg, a halált idézik, kezdve Wojnicz korán elhunyt édesanyjával, végezve azzal a hiedelemmel, hogy az elüldözött, bántalmazott nők szelleme az erdőben bolyong, és minden évben egy férfi áldozatot követelnek. Itt, Görbersdorf környékén is rejtélyes halálesetek történnek, ráadásul a tisztánlátást megnehezíti, hogy az olvasó előtt némelykor nem világos, mi a történés és mi a delíriumos lázálom, a képzelgés. A világtól elzárt tüdőbajos betegek, megfosztva a tér- és időérzékelés lehetőségétől, az elszigeteltség delíriumában élve a természet rabjaivá válnak. Olga Tokarczuk költői-filozófiai-spirituális közelítésű, mitikus elemekkel tűzdelt horrorba hajló regénye a műfaj új szintre emelését jelenti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Empuszion

Tokarczuk, Olga (1962-)

Borító ár
4 995 Ft
Kötött ár
4 496 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Tokarczuk, Olga (1962-)
ISBN
9789633031322
Egyéb szerzőség
Körner Gábor (1969-) (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2025
Egyéb információk
275 o.
Kiadás pontos dátuma
2025.09.25
Kiadó
Vince
Cikkszám
3001096715
Alcím
természetterápiás horror [regény]
Sorozatcím
Living bridges ; 2559-9720

Darabszám
Teljes leírás
A Nobel-díjas lengyel írónő regényének főszereplője a fiatal Mieczislaw Wojnicz, a lembergi egyetemista, aki 1913 őszén megérkezik a lenyűgöző szépségű hegyek közé, a sziléziai Görbersdorf szanatóriumába, hogy tüdőbaját kezeltesse. E leírhatatlan szépségű táj a cselekmény előre haladtával mind fontosabb epikai tényezővé válik, mert szinte észrevétlenül rabul ejti az oda érkezőket. Az alaphelyzetet illetően ez a regény Thomas Mann A varázshegy című művének párdarabja lehetne, azzal a különbséggel, hogy a lengyel írónő könyvében az idő szétfolyik, hogy a szereplők véget nem érő filozófiai-morális témájú eszmecseréket folytatnak a lét értelmét és a nők természetét boncolgatva, némi feminista felhanggal színezve. Főként az a szembetűnő különbség a két regény között, hogy amíg Thomas Mannál a természet a harmónia képét sugározza, addig Olga Tokarczuknál a természetben megbúvó sötét erők sejtelmét, a fenyegetettséget jelenti. Ezt az alaphelyzetet súlyosbítja Wojnicz paranoiája, aki az apja által belesulykolt érzések miatt folyton úgy érzi, hogy megfigyelik, leskelődnek utána. A fiatalember a saját testétől is idegenkedik, minden életmozzanatra gyanakvással figyel, visszatérően az apja alakja nyomasztja. A lábadozó betegek rengeteg szabad idejükben örökösen vitáznak, eszmét cserélnek, beszélgetésük többször a női nemre terelődik; ekkor merül föl „empusa” alakja, a kísérteté, aki gyönyörű nő képében igézi meg a férfiakat, majd végez velük. Tokarczuk nőalakjai is valamiképp a végzetet testesítik meg, a halált idézik, kezdve Wojnicz korán elhunyt édesanyjával, végezve azzal a hiedelemmel, hogy az elüldözött, bántalmazott nők szelleme az erdőben bolyong, és minden évben egy férfi áldozatot követelnek. Itt, Görbersdorf környékén is rejtélyes halálesetek történnek, ráadásul a tisztánlátást megnehezíti, hogy az olvasó előtt némelykor nem világos, mi a történés és mi a delíriumos lázálom, a képzelgés. A világtól elzárt tüdőbajos betegek, megfosztva a tér- és időérzékelés lehetőségétől, az elszigeteltség delíriumában élve a természet rabjaivá válnak. Olga Tokarczuk költői-filozófiai-spirituális közelítésű, mitikus elemekkel tűzdelt horrorba hajló regénye a műfaj új szintre emelését jelenti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"