Jelen kötet a középkori és kora újkori Udvarhelyszék azon egyházi emlékeiről szolgál adatokkal, amelyek napjainkra elpusztultak, történetük feledésbe merült. A több mint másfél évtizeddel ezelőtt elkezdett munka középpontjában a régészeti módszerek állnak. Eredményeit gazdag, sok esetben a szakirodalomban eddig nem ismert levéltári forrásokkal, kartográfiai és helytörténeti adatokkal összhangban értelmeztük. A hitélet központjai, a templomok és kápolnák vizsgálata nem valósulhatott meg az adott település és felekezet történetének ismerete nélkül. Az írott források hiányában felértékelődő régészeti terepbejárások és ásatások eredményei elkezdték kirajzolni a 11–12. században létrejövő település- és templomhálózatot. A középkori temetők feltárásával az anyagi kultúra ismeretén túl adatokat gyűjthettünk a helyiek krónikus betegségeiről, táplálkozási szokásairól is. Az egyes templomok építéstörténetein keresztül vizsgálhattuk a reformáció térnyerésével kialakult állapotokat. A megrajzolt kép nem lehetett teljes a helyi nemesi családok patrónusi tevékenységeinek feltárása nélkül, akik sok esetben saját kápolnát is építettek, amelyek nyomait napjainkra főként a helynévanyag őrizte meg. A 17–18. században kialakult felekezeti megoszlás elemzésétől sem tekinthettünk el, ehhez az adott egyházközségek levéltári iratanyagainak és kegytárgyainak felkutatása volt elengedhetetlen. Ezekből derült ki, hogy a néhai szék területén felekezettől függetlenül általános volt az átmenetinek tekintett fatemplomok építése. Mivel régészeti nyomok nem igazán maradtak, így a katonai térképek és az írott források kerültek nagyító alá. A mozaikszerűen összeálló adatok értelmezésével egy eddig ismeretlen nézőpontból tekinthetünk Udvarhelyszékre. Az építéstörténeti alaprajzok tanulmányozásakor sok esetben bukkanhattunk egyedi megoldásokra, és az ásatások során készített fényképfelvételekkel, előkerült leletanyagokból mazsolázva is igyekeztünk színesebbé tenni mondandónkat. Munkánk legfőbb célkitűzése, hogy az azonosított helyszíneket minél szélesebb körben ismertté tegyük, megvédjük – ezzel lehetővé téve a további feltárásokat –, valamint eredményeit helytörténeti, turisztikai, örökségvédelmi és oktatási szerepkörben is hasznosíthassuk.