Posztumusz kötetében Léderer Pál, az ELTE TáTK egykori oktatója és kutatója a detektívregények felől közelít a gyilkosság kérdésköréhez. A szerző arra volt kíváncsi, hogy a gyilkosság miként emelkedik a legfőbb bűn rangjára legkésőbb a 18. századra, egyáltalán miért kezelik a nyugati társadalmak olyan evidens módon, hogy emberek olykor elveszik a másik ember életét, miközben éppen a felvilágosodás adná az egyik fogódzót arra nézvést, hogy az emberben benne van a jobbá válás lehetősége; nem is beszélve a keresztény morál szülte egyenlőség eszméjéről. Léderer azt vizsgálja – Foucault és Ignatieff nyomán –, hogy a polgári társadalmak miért gondolták modern, felvilágosult emberhez méltó dolognak a kivégzésekről kirekeszteni a bámész tömeget, s ezzel együtt miként nyert a büntetésvégrehajtás, a börtönök szervezett intézményrendszere egyre nagyobb teret. Művelődés-, eszme- és társadalomtörténeti vizsgálódásai közben Léderer Pál a korabeli források mellett elsősorban a detektívregények által megformált társadalom képére, illetve a rendőrségnél sikeresebb, racionálisan gondolkodó detektív alakjára helyezte a hangsúlyt. Amellett, hogy elemzései a műfaj történetéhez és irodalomszociológiai hátteréhez is számos újdonságot kínálnak, a szövegek által színre vitt ideológiai hátteret is tüzetes vizsgálat alá vonja.