A sötét és a világos metaforkus jelentéstartalmára koncentrálva írta meg Barcsay Jenő képeit elemző művészettörténeti monográfiáját Sturcz János. Az alapötlet több mint negyven évvel ezelőtti; Barcsay 1982-es, annak idején a Műcsarnokban megrendezett tárlatán figyelt fel Sturcz az alkotó "végletekig redukált" fekete árnyalatú képeire. Ezeken elmélkedve figyelt fel a művész életművén átvonuló periodicitásra, amely pregnánsan világos és sötét szakaszokat mutatott, jellemzően ilyen árnyalatba hajló képei születtek az adott időszakokban. Ez a jelenség alkotja a vezérszálát Sturcz írásának, amely túlmutatva a műelemzés és -értelmezés keretein, alkotásai tükrében mélyrehatóan foglalkozik Barcsay spirituális útjával, szellemi és lelki formálódásával, fejlődésével.