A fiatal svéd író számára, aki már az IKEA bútorok világában nőtt fel, mi sem természetesebb annál, a sokak számára szürreálisnak tűnő elképzelésnél, hogy ki-ki előregyártott elemekből, saját maga barkácsolja össze a koporsóját. A regény központi alakja, Samuel Miller egy koporsókészítő tanfolyam szervezője és vezetője, aki egy szép nyári napon hirdetést ad fel, arra vonatkozóan, hogyan színesíthetnék meg az emberek a vakáció időszakának két hetét, azzal a foglalatossággal, hogy a természeti szépségekben gazdag svéd szigeten, az ő irányításával elkészítik saját koporsójukat. Miller mindenkit szeretettel invitál „egzisztencialista kézműves” foglalkozására és biztosítja a jelentkezőket, hogy semmiféle előismeretre nincs szükségük a barkácsoláshoz, a szervező minden kelléket biztosít és remek ételekkel és relaxációs lehetőségekkel is ellátja az érdeklődőket. Ennek az abszurd helyzetnek az „alapállásából” indítja el történetét a szerző, amely egyszerre megrendítő, elgondolkodtató, ugyanakkor humoros, mulatságos is. Amikor kopogni kezdenek a kalapácsok és alakulni kezd a résztvevők keze alatt a saját koporsójuk, mindannyiukban elindul egy különös folyamat, gondolatban felelevenedik addigi életük számos jelentős, vagy éppen jelentéktelenen állomása, szerelmek és barátságok, a családtagokhoz való viszonyuk, elfojtott indulatok és soha vissza nem térő alkalmak hangulatai színesítik a munkás két hét mindennapjait. A táborozók között sokféle ember van, többek sorában egy idős házaspár, a hetvenes éveikben járó, Agnes és Tom, valamint a kutyájuk, Pamacs. Mindketten nyugdíjasok és annak örülnek, hogy új emberekkel ismerkedhetnek majd meg a táborban. Jelen van még a profi focista, Omar, aki kevéssé érdeklődik a koporsókészítés iránt, ő a feleségét, Lisát kísérte el, mert a nő egy hospice házban dolgozik nővérként, gyakorta találkozik haldoklókkal és szeretné megérteni a lelkiállapotukat, úgy érzi ebben a „barkácsolási folyamatban” majd közelebb kerülhet a halál gondolatához. Charlie, harmincas éveiben járó nő, aki sokáig élt Angliában, most, hogy visszatért hazájába, úgy gondolja, hogy a tanfolyam feléleszti majd benne a svéd együttélés szabályait. Gottfried szintén a harmincas éveinek közepén jár, ő kereskedő, véleménye szerint itt nemcsak az asztalosmunka fortélyait tanulhatja meg, de végre szembe nézhet a haláltól való félelmével is. A 22 éves egyetemi hallgatót, Victort a kíváncsiság hozta el a szigetre, mert úgy érzi, meg kell ismerkedni azokkal az emberekkel, akik efféle „elmebeteg szakkörön” vesznek részt. A 61 éves Lars igazi szellemi ember, ő színdarabokat ír és rendez, az a meglátása, hogy a 21. századi emberiségnek legnagyobb betegsége az, hogy „mindenki folyamatosan a fejében él”, ezért akarja átélni a halál „küszöbének” élményét. Ezeknek az embereknek a kapcsolódási pontjai és az emlékeik lendítik előre a remekül „formába öntött”, különös történet, amely egyszerre gondolkodtatja el az olvasót, miközben mosolyt is csal szája szegletébe. Szórakoztató, számos tanulsággal szolgáló, élvezetes olvasmány, amelyet érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"