Az alkotmány egy állam legfőbb jogi alapdokumentuma, amely meghatározza az államszervezet felépítését és működését. Rögzíti az alapvető jogokat és kötelezettségeket, védelmet nyújtva az egyén számára az állami hatalommal szemben. Keretet ad a jogalkotásnak, biztosítva a jogállamiságot és a hatalomgyakorlás korlátait. Olyan jogforrásról van szó, amely fejlődését tekintve mára szinte minden államban írásba foglalt dokumentumként áll a jogi hierarchia élén. A jelen kötet szerzője, Beke-Martos Judit arra volt kíváncsi, hogy az írott alkotmányok az adott állam életében milyen transzformációs erővel bírtak, milyen fejlődési ívet jártak be az írott alkotmánnyal bíró államok társadalmilag és jogtörténetileg. A szerző elsősorban fejlett nyugati országok történetét nézte meg közelebbről, valamint a többszöri alkotmányozási kísérlettel bíró Magyar királyságot a 19. században. A kötet nyitó fejezete az elméleti alapvetéssel foglalkozva az írásbeliség szerepét tárgyalja az alkotmányos funkció mellett. A módszertani alapok lefektetése után Beke-Martos Judit az amerikai alkotmányosságra tér át: vizsgálja a függetlenség, a konföderáció és az unió kérdését. Ezt követő a Norvég Királyság 1814-ben elfogadott alkotmánya, melyben deklarálták a Dániától való függetlenséget. A negyedik fejezetből a Belga Királyság fejlődéstörténetét ismerhetjük meg alaposabban, majd a klasszikus alkotmányt nélkülöző angliai gyakorlat bemutatása következik.