A jelentős francia gondolkodó műve eredetileg 1927-ben jelent meg (La trahison des clercs), melyben Julien Benda amellett érvel, hogy az értelmiségiek („clercs”, vagyis írástudók) hagyományos feladata az egyetemes igazság, az erkölcsi elvek és a szellemi értékek védelme lenne, ám a modern korban (jelesül a 20. század első harmadában) sokan elárulták ezt a szerepet azzal, hogy nemzeti, politikai és hatalmi szenvedélyek szolgálatába álltak. Az első világháború élménye még élesen élt a szerzőben, de gondolatai a második világégés, a hidegháború és a populisták korunkat meghatározó előretörését látva még aktuálisabb hangon szólalnak meg. Benda szerint a 19–20. században az értelmiségiek egy része legitimálta a nacionalizmust, a politikai gyűlöletet és a kollektív szenvedélyeket, miközben feladta a szellemi függetlenséget és az univerzalista gondolkodást. A könyv nagy visszhangot váltott ki Európában, mert élesen bírálta az értelmiség politikai szerepvállalását, és a szellem autonómiáját követelte. Úgy gondolta, hogy a partikuláristól ismét az egyetemes felé kell fordulni. Művének Magyarországon is jelentős hatása volt: magyarul Az írástudók árulása címen vált ismertté (először 1945-ben jelent meg), és élénk vitákat indított el az irodalmi és szellemi életben.