Az erdélyi Kós Károly Akadémia 2015 óta Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön történelmi előadássorozatokat szervez a célból, hogy a romániai történelemtanításnak a magyarság múltjára vonatkozó hiátusait kitöltsék. A szervezők neves magyarországi előadókat hívnak meg, hogy egyrészt szabadegyetemi formában számolják föl a nemzeti múlt ismeretének fehér foltjait, másrészt cáfolják meg azt a marxista eredetű téveszmét, miszerint a történelem egy tömegek által megszabott eseménysor, olyan objektív folyamat, amelyben nincs szerepe a személyiségnek, amelyben nem lehet kételkedni, és amellyel szemben nem lehet alternatívát állítani. Szilágyi Aladár erdélyi publicista a Kós Károly Akadémia hívására érkező vendégelőadókkal rendre hosszú interjúkat készített pályájukról és főképp azokról a kérdésekről, amelyekről az előadásuk szólt. A 17 történész kötetbeli sorrendjét az általuk tárgyalt témakörök kronológiája határozta meg. Így az első interjúalany Fodor István, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, aki Géza fejedelemről adott elő, annak tudatában, hogy az államalapító Szent István király személyisége a történelmi emlékezetben elnyomja fejedelmi apja alakját. Font Márta, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető tanára a keresztény magyar állam megalakulásáról beszélt; Zsoldos Attila az idehaza erős kézzel rendet teremtő Szt. László külpolitikai törekvéseit mutatta be; Csukovits Enikő Nagy Lajos király itáliai hadjáratát mutatta be, fölvetve azt a mindmáig izgalmas elméleti kérdést, hogy vajon az utókor miként vetíti vissza a maga szemléletét a vizsgált időszak viszonyaira. Az előadások sorában szó volt a zseniális uralkodóról, Luxemburgi Zsigmondról (C. Tóth Norbert), a Kelet és Nyugat között lavírozó vagy vergődő Erdélyi Fejedelemségről (Oborni Teréz), a felvilágosodás magyarországi hatásairól (Kalmár János), a Habsburg-elnyomás legsötétebb időszakáról, a Bach-korszakról (Csorba László). A kötet öt utolsó interjúja a 20. század magyar történelmének csomópontjairól szól: az Osztrák-Magyar Monarchiát szétfeszítő erőkről (ifj. Bertényi Iván), az I. világháború kitöréséről és Magyarország kezdeti vonakodásáról (Polmann Ferenc), az 1919/20-as békeszerződések világpolitikai kontextusáról (Romsics Ignác), a hazai moszkovita pártvezetés idegen érdekeket szolgáló hatalmáról (Rainer M. János), illetve az Európai Unióba való belépést megelőző várakozásokról és az azt követő csalódottságról (Medve-Bálint Gergő). A vaskos kötet szakkérdéseket taglaló, ugyanakkor kötetlenül fogalmazó történész interjúalanyai a tudománynépszerűsítés igényes és vonzó formájára mutatnak példát, egyben rávilágítanak arra, hogy az államalapítás óta eltelt ezer év alatt milyen kényszerek és – kihasznált vagy elszalasztott – lehetőségek határozták meg a nemzet sorsát. Az interjúkötet minden magyar történelem iránt komolyan érdeklődő számára érdekfeszítő olvasmány lesz. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"