Prohászka Lajos neves katolikus-keresztény gondolkodó volt (1897–1963), akit a kommunista rendszer megfosztott MTA levelező tagságától, a század második fele szellemi életébevaló beleszólásának a lehetőségétől. Pedig nagyot alkotott akár a neveléstudományban, akár a történelem és kultúra bölcseletében. A mai élet erkölcse című munkája művészi formában írt esszé, mely az erkölcsi tudat alakulását és egyre erőteljesebb torzulását mutatja be látomásszerűen, prófétai erővel. Úgy látjuk, hogy ez a torzulás az elmúlt nyolcvan évben tovább erősödött, vagy ahogy ő nevezte az akkori jelent, a gyötrődő világ további mélységekbe süllyedt. Miért? Ha ezt a művében nem is hangsúlyozza, de egyértelmű volt számára is az ok: a valódi erénynek, mint az erkölcsi tudat érettségének, az igazi moralitásnak egyre erőteljesebb hiánya. Más szavakkal a hiteles keresztény egyéni és társadalmi erkölcsi tudat elgyengülése, s vele párhuzamosan az alantas vágyak és a ráció szövetsége erősödött egészen a kíméletlen gyűlölet „erkölcsévé”. Kuminetz Géza Prohászka Lajos György (Brassó, 1897. március 2. Budapest, 1963. június 16.) pedagógus, kultúrfilozófus, a 20. századi magyar neveléstudomány egyik kiemelkedő egyénisége, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Embernek lenni nemcsak születés és felnövés dolga, hanem egész életen át tartó nagy, hősi feladat is. Olyan feladat, ami egész lényünk alakítását követeli: meghajlás az erkölcsi érték és az azt kifejező törvény és szerzője előtt. Az erkölcsi élet fejlesztése az emberség iskolája, melynek „mozgástere elsődlegesen nem a gondolkodás és az elméleti megfontolás, noha ezeket sem nélkülözheti, hanem az életvitel, a gyakorlati tevékenység, mely erkölcsös csak akkor lehet, ha emberséges”. Másképp fogalmazva, az erkölcsös ember a jó ember, szemben a csak jó szakemberrel, aki nagyon elvetemült is lehet. Fordítva nem áll a helyzet, tehát aki jó ember, az rossz szakember is lehet. Azért nem, mert a fejlett erkölcsi tudat kizárja a szakmában való felkészületlenséget, kizárja a rossz minőségű munka végzését. Mit látunk társadalmainkban, vajon komolyan törekszik az egyén és a társadalmi tekintély arra, hogy az emberség kivívása legyen az emberi (személyiségfejlesztő) tevékenység állandó centruma? Azt kell válaszolnunk, hogy nem ez a törekvés fő iránya. Ma már nemcsak súlyos erkölcsi kihívásokkal kell szembenéznünk, ahogy ezt Hársing László 2001-ben fogalmazta, hanem az erkölcsi élet egyetemes hanyatlását kell megállapítanunk. Kuminetz Géza A mű ma aktuálisabb mint amikor megszületett. Előszó 9 Kuminetz Géza: Prohászka Lajos prófétai víziója az erkölcsi tudat alakulásáról, alakításáról 11 I. MAI ERKÖLCSÜNK HAGYOMÁNYOS RÉTEGEI 71 1. Méltóság és szeretet 71 2. Az úriság és a boldogulás erkölcse 79 3. Az egyéni lelkiismeret és az ész erkölcse 84 4. Állammorál 88 II. A POLGÁRI ERKÖLCS 94 1. Társadalom, nemzedékek, intézményes formák 94 2. Individualizmus 101 3. Liberalizmus 106 4. Humanizmus 120 5. Tekintély és bölcselkedés 126 III. IRRACIONÁLIS HULLÁMOK 136 1. Szocializmus 137 2. A „spleen” erkölcse 146 3. Új értéktáblák felé. Kierkegaard, Dosztojevszkij, Nietzsche 154 IV. A TRAGIKUS ÉLET ERKÖLCSE 177 1. Danse macabre 177 2. Az életformák kiegyenlítődése és bizonytalansága 181 3. Túl a jónak és a rosszak határán 191 V. AZ ERKÖLCS POLITIZÁLÁSA 206 1. A gyűlölet erkölcse 206 2. A kövek egymást sodorják 215 3. Az alsóbbrendűek aranyvilága 225 VI. A HIT, AMELY HEGYEKET MOZDÍT 235 1. A nemzeti eszmétől a faji eszméig 235 2. Biologizált erkölcs 243 3. Számítás és kaland 251 VII. A MEGDERMEDT TÜNDÉRKERT 255 1. The man-ea