A kortárs magyar rövidpróza egyik leginkább rejtőzködő alakja ezúttal kisregényt adott közre. Hőse egyes szám első személyben beszéli el családja zilált életének szakításokkal, válásokkal, halálesetekkel tarka történetét, valamint tíz évvel fiatalabb húga, féltestvére, Jázmin nehéz sorsát. Az egyetemi városban, albérletben élő fiatalember, akinek apai és anyai részről szinte követhetetlenül születnek féltestvérei, igyekszik kimaradni a kusza családi életből. Így aztán csaknem meglepetésként éri a hír, hogy Jázmin egy ideje megnémult, majd kezdett az egész családdal szemben ellenségesen viselkedni. Jázmint rövidesen egy lelkileg sérült gyermekek otthonában helyezik el, ahonnét még a vakációk idején sem hajlandó hazamenni. A lány ugyan senkihez nem szól egy szót sem, viszont folyamatosan énekel, ha éneklésnek lehet nevezni a sírásra emlékeztető monoton nyöszörgést. Közben az elbeszélő fiatalember elvégzi az egyetemet, majd egy ugyancsak mentálisan beteg lányt vesz feleségül, aki viszont rövidesen beleszeret kezelőorvosába, vagyis a narrátor házassága is a szüleié sorsára jut. A főhős kihozza Jázmint az intézetből, összeköltöznek, és ettől kezdve neki, illetve cimboráinak szenteli az életét. A narrátor, miközben minden nap menetrendszerűen fölkeresi a környék ivóit, Jázmin különös énekén töpreng, majd elhatározza, hogy dalokat ír neki, miközben följegyzéseket is vezet, és rendületlenül gondozza csaknem magatehetetlen féltestvérét. Sántha József hőse rendkívül szűk világban él, élete terrénuma és ismeretségi köre egyaránt korlátozott, mégis megőrzi fogékonyságát a jóra és elszántságát az áldozatvállalásra. Néhány iszákos cimbora, néhány kétes egzisztencia, félértelmiségi alkotja a társaságát, de életét valójában a folyton nyöszörgő Jázmin tölti ki. Egy szép napon azonban a lány eltűnik, a főhős meg úgy érzi, mindegy, hová, de el kell utaznia. Sántha József Ünnepi Könyvhétre megjelent kisregénye egy furcsa, mégis megkapó testvéri kapcsolat története, lélektani szempontból igen pontos megfigyelések gyűjteménye, egyben a kallódó, széthulló életek elsiratása. Az író azt is tudatosítja, hogy a sérült lélek világa is külön világ, és az sok szálon kapcsolódhat az úgymond egészséges emberek világához, amely sok esetben ferdébb és tisztátalanabb, mint a sérülteké. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"