A címadó elbeszélés az 1950-es évek elejének ma már szinte fölfoghatatlanul félelmetes, egyben abszurd világába kalauzol el. A szegedi Jósika utca egyik házában két albérlő is él: Balek Elek villamosvezető és Dörzsölt Dezső elektroműszerész. Egy este együtt indulnak virslit enni és sörözni a közeli Sándor nevű kocsmába, amit egy ideje 15. számú italboltnak hívnak. A jóízű beszélgetéssel kezdődő este azonban csúfos véget ér: másnap Balek a detoxikálóban ébred, Dörzsölt ugyan a saját ágyában, de rettentő rosszullét gyötri. Ráadásul, amikor kinyitja a szemét, egy bőrkabátos embert pillant meg, aki az ÁVH embere. Aki nyomban közli is vele, hogy jól ismerik a titkát, tudják, hogy egy megrendelő kérésére az olcsó néprádiót világvevővé alakította át, ezzel foghatóvá tette az ellenséges nyugati rádióadásokat. Dörzsölt megpróbál fölállni, de nekitántorodik az ajtófélfának és újra eszméletét veszti. A bőrkabátos továbbáll, hogy megkeresse Krakéler Károly háztömbbizalmit, akivel lakásügylete van… A több szálon futó történet a maga lehetetlen mivoltában, szatírába oltva ábrázolja az ’50-es évek légkörét, valamint azt, hogyan próbálták az emberek megúszni ezt az élhetetlen életet ép bőrrel és ép lélekkel. Az Elvtársak című novella 1956 októberében, szintén Szegeden játszódik, ahol a fiatalember a tüntető tömegben találkozik egy lánnyal, akivel nem sokkal azelőtt közölték a kórházban, hogy ki kell venni a vakbelét. Innét akár forradalmi romantikába is fordulhatna a történet, csakhogy a fiatalember apja vérbeli kommunista, aki előbb bujkál a felkelők elől, később aktív részese lesz a megtorlásoknak. De a fiú figyelmét mégis csak a lány köti le, akivel a Tisza-parton randevúznak. Aztán 1957. május 1-jén tömegek vonulnak föl a városban a Kádár-kormányt éltetve. A fiú pedig azzal a fölismeréssel marad, hogy az apja „kőkemény ember volt, aki uralkodni akart a családján és a társadalmon, de nem tudta, hogyan kell. Csak harcolni tudott. A lázadásra való hajlamomat nyilván tőle örököltem”. A Retus hőse, H. Lipót termelőszövetkezeti elnök is csontos öklű ember, aki sokszor lesújt húszéves fiára. A kötet groteszk novelláiban csupa fura alak tűnik föl: Hermina és Lizander, a Szent Iván éji tűz melletti pár (Szentiván éji rémálom), azután a régi iskolatárs, egy arc a múltból, Angyal Adonisz (Angyal), meg Liliom, a sakkozó (Remi). Vörös Pál kevéssé cselekményt ábrázoló, sokkal inkább atmoszférát megérzékítő abszurdjai a világ reális és szürreális életrétegei között mutatnak átjárást, ettől kissé meseszerűek, lebegősek és példázatosak lesznek a történetek, amelyek leginkább hangulatukkal hatnak az olvasóra. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"