Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
Teljes leírás
A szerző 70 éves korában publikálta ezt az első kötetét, amelyben jobbára gyermek- és ifjúkora emlékeit örökítette meg kisprózák formájában. A nem túl cselekményes történetek visszatérő hősének, Bercinek az ’50-es évekre esett az ifjúsága, és ez a tény eleve meghatározta, milyen élményeket gyűjtött legfogékonyabb éveiben. A kocsibeálló című írás egy hetipiac rajza, mégpedig lovakra alkudozó gazdákkal, pörköltillatú kiskocsmákkal és az utcai hangszórókból áradó mozgalmi dalokkal. A Cselös címűben régi tanárának, a gyermekeket szerető, érdeklődésüket magával ragadó, a pedagógusi derűt megtestesítő Horváth Lászlónak állít emléket. A forradalom 1956 szegedi hangulatát idéz föl, középpontjában természetesen Bercivel, akit – az apja „viselt dolgai” miatt – 1958-ban nem vesznek föl a gimnáziumba. Hangulatos rajzolatban örökíti meg a pusztamérgesi szüretet, az őszi betakarítás derűjét, a józan életörömöt, a hajdani tyúkpörkölt és fröccs ízét (Szüret); hasonló módon, műfajban és stílusban emlékezik meg a régi húsvéti locsolkodásokról (Húsvét), és emlékezik arra az időre, amikor szénlapátolással, vagonkirakással kereste a kenyerét (A támfal). Epikus szövegezésűstílusú önéletrajzában (Curriculum vitae) a novellák élményanyagát ismétli meg, a szegedi gyermekéveket, a bugaci nyarakat, a pompásan színes őszi erdők képét, a vagonrakodóként telt időket emlegeti, miközben orvosi pályáról álmodik. Az 1963-ban, húszévesen írott önéletrajz nem is annyira visszatekintés, inkább előre nézés, egy élettervet kialakító, többre vágyó, ábrándos fiatalember vallomása. A kötetnek címet adó elbeszélésben a Dubrovnikban nyaraló Berci csónakázás közben valódi palackpostát talál, benne egy magyarul írt levelet, amely egy nő szomorú sorsának dokumentuma. Életképeinek, helyzetrajzainak sorába illeszkedik egy kocsmáról készült, hangulatos közelképe (Vakegér), míg a kötet utolsó darabja (Katarzis) voltaképp szép álom, a boldogság látomása. Vörös Pál csaknem valamennyi írása emlékeken alapuló helyzetrajz, ahol nem a cselekmény a fontos, hanem az atmoszféra érzékletes fölidézése számít írói céljának. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Vörös Pál

Palackposta

Aktuális online ár
1 500 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Vörös Pál
ISBN
9786158043359
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2013
Méret
76 o. : ill. ; 21 cm
Kiadó
[Magánkiad.]
Cikkszám
3001023328

Darabszám
Teljes leírás
A szerző 70 éves korában publikálta ezt az első kötetét, amelyben jobbára gyermek- és ifjúkora emlékeit örökítette meg kisprózák formájában. A nem túl cselekményes történetek visszatérő hősének, Bercinek az ’50-es évekre esett az ifjúsága, és ez a tény eleve meghatározta, milyen élményeket gyűjtött legfogékonyabb éveiben. A kocsibeálló című írás egy hetipiac rajza, mégpedig lovakra alkudozó gazdákkal, pörköltillatú kiskocsmákkal és az utcai hangszórókból áradó mozgalmi dalokkal. A Cselös címűben régi tanárának, a gyermekeket szerető, érdeklődésüket magával ragadó, a pedagógusi derűt megtestesítő Horváth Lászlónak állít emléket. A forradalom 1956 szegedi hangulatát idéz föl, középpontjában természetesen Bercivel, akit – az apja „viselt dolgai” miatt – 1958-ban nem vesznek föl a gimnáziumba. Hangulatos rajzolatban örökíti meg a pusztamérgesi szüretet, az őszi betakarítás derűjét, a józan életörömöt, a hajdani tyúkpörkölt és fröccs ízét (Szüret); hasonló módon, műfajban és stílusban emlékezik meg a régi húsvéti locsolkodásokról (Húsvét), és emlékezik arra az időre, amikor szénlapátolással, vagonkirakással kereste a kenyerét (A támfal). Epikus szövegezésűstílusú önéletrajzában (Curriculum vitae) a novellák élményanyagát ismétli meg, a szegedi gyermekéveket, a bugaci nyarakat, a pompásan színes őszi erdők képét, a vagonrakodóként telt időket emlegeti, miközben orvosi pályáról álmodik. Az 1963-ban, húszévesen írott önéletrajz nem is annyira visszatekintés, inkább előre nézés, egy élettervet kialakító, többre vágyó, ábrándos fiatalember vallomása. A kötetnek címet adó elbeszélésben a Dubrovnikban nyaraló Berci csónakázás közben valódi palackpostát talál, benne egy magyarul írt levelet, amely egy nő szomorú sorsának dokumentuma. Életképeinek, helyzetrajzainak sorába illeszkedik egy kocsmáról készült, hangulatos közelképe (Vakegér), míg a kötet utolsó darabja (Katarzis) voltaképp szép álom, a boldogság látomása. Vörös Pál csaknem valamennyi írása emlékeken alapuló helyzetrajz, ahol nem a cselekmény a fontos, hanem az atmoszféra érzékletes fölidézése számít írói céljának. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"