A kisprózák kötetének első része (Böbike…) a címszereplő lány, majd fiatalasszony élettörténetének epizódjait idézi föl nagyjából időrendben, a férjével való első találkozástól házasságukig, révbe érésükig. A nyitó írás (Két pohár bor) az érettségi utáni első osztálytalálkozó atmoszféráját érzékíti meg. Itt Dezső viszontlátja Böbikét, akibe egész középiskolás korukban szerelmes volt, és aki nem lett az övé a lillafüredi osztálykiránduláson. Ám most, az érettségi után négy évvel hirtelen föllángol mindkettejükben az egymás iránti nagy érzés. A következő történet már a fiatal házasok nászútjának egy epizódját örökíti meg. Böbe a tengerparti szálloda szobájában arra kéri ifjú férjét, hogy játssza el a Jane-t meghódítóTarzant. Őserdei folyondár híján Dezső a szekrény tetejéről ugrik az ágyba hitvese mellé (Nászút). A szerző megörökíti Böbike munkahelyének apró-cseprő eseményeit (Fogyókúra), otthoni életének epizódjait (Pletyka),- Dezső és Böbike autót vesznek (Sárga Suzuki), aztán gyermekük születik (Névadó), sőt a férj második gyermeket is szeretne (Vacsora hármasban). A szerzző megörökíti azt a pillanatot is, amikor címszereplője fürdőruha vásárlásakor rádöbben, az alakja már nem a régi (Bikini), miközben férje egy nagyobb, elegánsabb kocsiról ábrándozik (A „birtok”). A kispróza kötet első részének tehát az lehetne az alcíme: jelenetek Böbike életéből. A második részben (… és a többiek) többnyire abszurdba hajló történetek olvashatók – szemben az első földönjáró realizmusával. Bár ezek az írások is vidéki életképként kezdődnek, a nekilóduló írói képzelet fölröpíti őket az abszurd szférájába (Ködben; Ajándék őznek ne nézd…). A történetmesélős, fantáziadús, olykor szürreális novellákat időnként naplószerű, jegyzetekből vagy levelekből összeálló dokumentarista írások váltják (Napló; Levelezés; Levél a hitvesnek; Újsághír), amelyek azért tragikomikus fordulatokat is vehetnek, így téve izgalmassá a köznapi realizmus valóság-keretébe illesztett sztorit. Időnként a valóság elemeiből egészen elképesztő történeteket kanyarít az író (A lekvár; A kolbász; Túlélőshow), mintegy jelezni szándékozván: a köznapok földhözragadt valóságrészleteiben mindig ott rejtőzik a fantasztikum, az abszurd, a szürreális, csak észre kell venni és meg kell írni (A Sótárói csoda). "www.kello.hu © minden jog fenntartva"