Alattunk a kincs ÜKH

"Több énekem nincsen, / alattunk a kincsem, / tudom én, tudom én, / nem leszek mindig szegény." - így szól az idős ember éneke, akit Zeréndváron (ahol a regény játszódik) mindenki csak Bolond Bélának hív. Amikor a negyedik bés gyerekek csúfolni kezdik, a tanító néni nagyon elkomolyodik, és elmondja nekik, hogy Béla bácsi több mint kilencven éves, még a világháborúban szerzett súlyos sérülést, azóta viselkedik különösen, nem szép dolog kigúnyolni, annál is inkább, mert hogy a városka alatt valóban van egy pincerendszer, amelyet több száz éve építettek a helyi lakosok, akik a tatár és a török elől is ott leltek menedéket.