Legújabb kötetének verseiben Lackfi János egy sorpáron belül képes az emberi életet meghatározó jelenségek, hétköznapi dolgok adta léptéket kozmikus távolságokba transzponálni. Az utóbbi időben a transzcendens és istenes líra felé forduló költőnél így kerül egymás mellé a barack érése egy a galaxisok végtelen tömege: „Érik az, érik a / sárgabarack is, / sok puha, gömbölyű / tömzsi galaxis” (Érlelő). Lackfi lírájában az ehhez hasonló játékos sorok, váratlan mellérendelések és gondolattársítások vezetik az olvasók figyelmét, miközben a létezés egyetemes kérdéseire próbál saját költői eszközeivel választ adni. Költeményeiben a hétköznapi beszédmódot vegyíti a hívő lélek Istenhez intézett fohászaival, a mindenségre és a teremtő erejére való rácsodálkozással. Lackfi lírai alanya naiv rajongó, aki boldogan adja át magát az élet megtapasztalásából adódó örömnek. S miközben a középkori himnuszok által inspirálódott, a zsoltáros témáit és képeit is elsajátította, valamint olyan nagy elődöket faggatott ki, mint József Attila, Vörösmarty Mihály, Kosztolányi Dezső, Petőfi Sándor, Arany János, Weöres Sándor, Pilinszky János és Kányádi Sándor.