A Nagy-Britanniában élő költő, műfordító, irodalomtörténész könyve három tematikus részből áll, ahol a három tematika egy-egy sajátos műfaj képében jelenik meg. Az első fejezet (Magyar költőkről és írókról) a címének megfelelően magyar alkotókról szóló tanulmányainak csokra. Az első három dolgozat egy „nyugati magyar”, az erdélyi lírikus, Dsida Jenő munkásságával foglalkozik, elemezve lírájának tematikáját, motívumvilágát, a költő haláltudatának megnyilvánulásait és versei angolra fordításának kérdéseit. Rendkívül érdekes tanulmányt szentel a szovjet-finn háborúról szóló korabeli magyar verseknek, Illyés Gyula Folyók, fjordok, kis falvak… és Radnóti Miklós Tajtékos ég című költeményeinek. Remek írásban emlékezik meg az „érzékek költőjéről”, Faludy Györgyről, illetve a szintén Nagy Britanniában élt magyar esszéistának, Cs. Szabó Lászlónak. A kötet második fejezete (Emlékezések) szubjektív hangú jegyzetek, memoár részletek, amelyekben alkotótársaival, kollégáival ápolt kapcsolatának részleteit tárja föl: levélváltásait Komlós Aladárral, emlékeit Vas Istvánról, Weöres Sándorról, Szabó Lőrincről, Füst Milánról, Illyés Gyuláról, Pilinszky Jánosról, Szabó Magdáról, Székely Jánosról, Gerelyes Endréről és Nagy Gáspárról. Ezek ugyan irodalomtörténeti karakterű portrék, de mindegyiket átfűti az emlékezés és a kapcsolat melegének személyessége. A harmadik részbe (Lengyel irodalom) kerültek a polonista Gömöri György írásai. A szerző először 1953-ban járt Lengyelországban három hónapos műfordítói ösztöndíjjal; 1956 őszén, mint lengyel-magyar szakos hallgató egyik szervezője volt az október 23-i tüntetésnek. Gömöri azóta is élénk figyelemmel kíséri a lengyel irodalom és a tágabb a szellemi élet fejleményeit – ennek tükre a kötet lengyel tematikájú részének tíz rövid jegyzete. Az elsőben a maga lengyel érdeklődésének izgalmas múltját tárja föl (Tájékoztatni kell a lengyel elvtársakat…). A másodikban az 1956 után Nyugaton megjelent Irodalmi Újság lengyel anyaga fölött tart szemlét. Fölidézi kapcsolatát Jerzy Buzekkel, akivel az 1970-as években találkozott Cambridge-ben; az akkor fiatal, ösztöndíjas lengyel vegyészhallgató és a Darwin College-ban tanító Gömöri jó barátságba keveredtek, sokkal később Buzeket az Európai Parlament elnökévé választották (Egy lengyel politikus, akivel tegeződtem). Ugyancsak személyes hangon emlékezik meg Czeslaw Milosz-sal való találkozásairól és levélváltásaikról. Összegző pályaképet ad az emigráns Witold Gombrowiczról, megemlékezik Slavomir Mrozekről és az Amerikában élő költőről, Stanislaw Baranczakról. Gömöri György legtöbb írását – legyen az tanulmány, esszé vagy jegyzet – az emlékezés attitűdje és a személyes hang jellemzi, ez teszi írásait abszolút hitelessé és „bennfentesen” érdekessé . E megközelítések a kelet-közép-európai történelem dimenziójába kerülve kapnak azután egyfajta historikus beállítást, amelyben igen nagy szerepe van a magyar és lengyel szabadságküzdelmeknek, a magyarok és lengyelek emigrációba kényszerülésének, a közös történelmi múlt megannyi mozzanatának. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"