A kortárs román irodalmi és kulturális élet meghatározó alakjaként Radu Vancunak számos díjban és elismerésben volt része. Költészetétől nem áll távol a merész képzettársításra épülő játékosság, a meghökkentő témaválasztás és motivikai felépítettség. Ezúttal ismertetett kötete a gyász elemi mélységét és az elmúlás felett érzett megrendültséget magába sűrítő zsidó ima, a kaddis után kapta címét. Radu Vancu kaddisa költőelődje, az emberi barbárságnak és bestialitásnak áldozatul esett Radnóti Miklósért szól. A véletlenszerű mintázatot követő gondolatritmus, illetve a – szintén véletlenszerűen összecsengő, elszórtan megszólaló – rímek adják a szeriális költészet nyomait magán viselő, neoavantgárd költői hagyományból kibontakozó, unikális poétikai megalkotottság velejét. Radu Vancu költészete bánt, sért, nem hagy nyugodni; provokatív lírája a költői test, konkrétan Radnóti Miklós tömegsírban felbomlott testéből indul ki. A Radnóti viharkabátjából az exhumálás során előkerült notesz majd két évig volt a föld alatt a költő testével: az emberi hús, a ruha, a költemények és azok hordozója, a papír addigra kölcsönösen felszívódott és átoldódott a másikba.