Immár kilencedik kötetével jelentkezik kísérletező kedvű költőnk, Debreczenyi György. Megszokhattuk már, hogy groteszk költeményeket kapunk tőle, és nincs ez másként a Fáj is meg nem is négy ciklusba (hol vagyok én?; a döglött hal; a penge élén; nem félek) osztott közel száz költeményével sem. A szerző szinte mindig görbe tükörben látja és láttatja a világot, melyet - az alkotásokon átsütő szemléleten túl - zseniális nyelvi játékokkal, logikai csavarokkal, bizonyos szavak, kifejezések jelentésének kifacsarásával ér el. Mindezek mellett a versek jelentős része más szerzők munkái, mások és éppen saját verscímei alapján készült kollázs vagy montázs. Olyan költőtársak verseit dolgozza át a maga stílusában Debreczenyi, egyben tisztelegve művészetük előtt, mint Ágai Ágnes, Birtalan Ferenc, Böszörményi Zoltán, Fenyvesi Ottó, Fülöp Gábor, Jónás Tamás, Nagy László, Sós Dóra, Szeifert Natália, Tandori Dezső, Tóth Kriszta vagy Weöres Sándor. Álljon itt illusztrációként egy csupa könyvcímből alkotott rövid alkotás: "az örök rabság határán / tiktakkolhatnak távoli órák / elhagytak a hétpecsétes titkok / ó anyaföld / menyasszonyom az égzengés // vagy a szelíd szépség / száz éjjel vártam / a körömcsodákat minihorgolásokat / rakjatok rendet az életemben / hupikék törpikék" (rakjatok rendet). A groteszk lírára fogékony olvasóknak ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"